Amikor egy könyv felkelti az érdeklődésemet a fülszöveg alapján gyakran utána szoktam járni annak, hogy ki is valójában a könyv írója, mert abból már igen jól szoktam következtetni, hogy egyáltalán lesz-e nekem közöm a könyvhöz, vagy érdekelni fog-e egyáltalán. 

Most sem történt ez másképpen, mielőtt belekezdtem a történetbe egy picit utána jártam George Cooper-nek, akit egy mai Rejtő Jenőként említenek a hátoldalon. Ezt elsőre érdekesnek találtam, de nem álltam le, amíg valójában nem jutottam érdemi információhoz. Elárulom nagy volt a meglepetés, mikor kiderült George Cooper nem más, mint Bodnár Gyula, aki a Tevánál dolgozik és emellett írói karrierjét is építgeti. Sőt egy interjúban azt is elárulta, hogy minden karakterben egy picit ő is benne van. Ami miatt egyre jobban kíváncsi lettem a könyvre, az az a tény, hogy az író a nyilas jegy szülötte és számomra a nyilas jegy szülöttei egyértelműn remek humorral és kreativitással rendelkező emberek, ezért reméltem most sem fogok csalódni.

A teljes interjú itt elérhető: interjú

Ami először feltűnt a könyvvel kapcsolatban, hogy a szemnek kellemes betűméretben és stílusban szerkesztett, a lapoknak pedig szép egységes alapszíne van. Nálam ezek az apróságok is igen sokat tudnak hozzáadni egy könyv értékéhez. 

A borító alapján már feltételezhetjük, hogy egy nyomozós, lövöldözős krimivel állunk szemben. Ahogy ránézünk a könyvre egyből látjuk, hogy a külső letisztult, egyszerű, igaz itt nincs is szükség a túlbonyolításra, mert, mint kiderült a könyv magát adja el az olvasónak, nincs szükség ehhez külső túlzásokra. Egyetlen pici részlet zavart a borító alján elhelyezett szöveg: Kizárólag olvasni tudóknak! Igazából ezt nem nagyon tudtam/tudom hová tenni.

A könyvről: 

A történet egyszerre több szálon fut, ami szerintem nagyon jó, mert emiatt nem válik egy pillanatig sem unalmassá, amikor már-már lankadna a figyelmünk rögtön ugrunk is egyet és egy másik esemény közepén találjuk magunkat, ahol ismét történik valami érdekes, ami előre mozdítja a majdan összefutó szálakat. Jön egy újabb fordulat, egy újabb szereplő, egy újabb gondolkodásra és nevetésre ösztönző szituáció. 

Egy maréknyi csapat kezd neki egy nyomozásnak, ahol a karakterek között mindenki megtalálhatja a neki szimpatikusat, legyen az a vagány, a dögös, a csábos, a kicsit esetlen ,vagy éppen a jó öreg megbízható. Az egész történet egy örökös felkutatásával kezdődik, de ennél valami sokkal több alakul ki, amikor már a titkos fegyver és a kábítószer is jelentős szerepet kap a történet folyamán, ahol ismét mindenki megtalálhatja az a szálat, ami őt a leginkább érdekli. Szinte tálcán kínálja a lehetőségeket, hogy mi magunk válasszunk karaktert és történetet. Mindeközben remekül szórakozhat az olvasó, köszönhető ez a remek szófordulatoknak és az eddig csak Vavyan Fable-nél megismert letisztult, intelligens humornak. Én magam lepődtem meg a legjobban, amikor egyik kedvenc írónőm annyira egyedi humorát viszontláttam, csak férfiasabb formában, úgy ahogy azt csak egy férfi tudja előadni és megírni. 

Sikerült azt elérnie a történetnek, hogy végig a nyomozás részesének éreztem magamat, mert sodortak az események, ez igen ritkán szokott előfordulni, de most ezt éreztem. 

Összegezni úgy tudnám, hogy egy remek felnőtteknek szóló mesekönyv, ami kiragad egy kicsit a hétköznapok monotonításából és olvasás közbe nevetésre ingerel. 

Kedvenc karakter: Egyértelműen, Tom. Igaz kicsit esetlen és kelekótya, de helyén van a szíve és megbízható. Imádtam ahogy vezet, vagyis éppen próbálja a csotrogányt kormányozni. 

Kedvenc idézet: "A csirkehússal együtt alaposan megrágtam a frissen szerzett információkat is. Úgy éreztem magam, mint az, aki egy kulcslyukon keresztül kémleli a világot: apró részleteket látok, azokat is csak fél szemmel, és van, ami elrejtőzik előlem, akárhogy csavargatom a fejem. Persze a kulcslyukon keresztül is érdekes dolgokat láthat az ember"

Ez mennyire igaz! 

Állítólag folytatás is készülőben van, amit én érdeklődve várok. Addig is bátran ajánlom mindenkinek olvasásra, aki szereti a humort és egy kis nyomozás sem áll távol tőle. Üde színfolt a magyar krimi palettáján. 

Fülszöveg:

Milyen lenne egy regénye, ha Rejtő Jenő napjainkban írná meg? Talán ilyen: Csodálatos dolog egy örökség! Főleg akkor, ha van kinek átadni. De ha nincs, az sem baj. Egy tévútra tévedt magánnyomozó, és egy nyugdíjazás címén félreállított detektív csatasorba áll az örökös felkutatásával megbízott lelkes ifjú titánnal, hogy végül – egy észbontóan észbontó nővel kiegészülve – gyökerestül felforgassák a világ ellen szövetkező bűnös elemek életét. Könyvünk hősei – vérfarkas és vámpír rokonok híján – súlyosan sebezhetők, legyen szó akár szerelemről, akár egyszerű ólomgolyókról, nem laknak koporsóban, és a napvilágnál sem porladnak el hideglelős sikoltozás közepette. Jól bánnak a szavakkal, tudnak kávézaccból jósolni, és kis szerencsével bármit képesek túlélni, ami nem halálos. Figyelem! A könyv klasszikusokat is feldolgozó író tollából került ki, ezért nyomokban mondanivalót is tartalmazhat. Kizárólag olvasni tudóknak!

Kiadó: Álomgyár

Oldal: 420

ISBN: 9786155252525

A könyvért köszönet az Álomgyár Kiadónak!

Mostanában egyre többször megfordulok a könyvtárban. Ezért gondoltam készítek egy tag-et, amit bárki nyugodtan vihet és szabadon felhasználhat, módosíthat.

Napfény, Mexico, hulla hegyek és izgalom, talán így lehetne a legjobban jellemezni Lőrincz L. László Haragos vizeken című könyvét. 

Az elmúlt időszakban már éppen megállapítottam, hogy kezdenek ellaposodni és sablonossá válni a történetek. Most viszont mintha újra a régi fényében tündökölne Laci bácsi. 

Nem is tudom egyébként, hogy képes újra és újra megújulni, de valahogy sikerül neki és mi ismét a jól megérdemelt könnyed, izgalmas szórakozást kapjuk olvasás közben. 

A középpontba egy látszólag megoldhatatlan esemény került, mert szinte végig úgy gondoljuk, hogy ebből nem lehet kijönni és nem fogunk elérni a megoldáshoz és a szálak sem fognak összefutni, de ettől nem kell félnünk a végére megkapjuk a jól megérdemelt jutalmunkat, fényt az alagút végén, de még milyen fényt, egyszerűen zseniális a történet, ami végig izgalmas, vibráló és csavaros. Végre nem a megszokott rosszfiúk-jófiúk felállás, ennél jóval több. A történetnek igenis mondanivalója van. Jól is szórakozunk és picit el is gondolkodtunk, ez most valami egészen újszerű volt, remélem még lesz folytatás és valami hasonló történet. A vége azt sejteti, hogy még nem értünk a történet végére.....

Imádtam a víz alatti jeleneteket, amikor igazán lehetett borzongani és találgatni, hogy mi/ki van a homályban. Élőhalottak, titokzatos barna folt és sok-sok rejtély. Nagyon jó, hogy a tenger került a történet középpontjába.

Szinte úgy peregtek a történések mintha moziban ültem volna, nem volt olyan érzésem, hogy már a 120 percnél vagyunk és még mindig semmi. Jól összeszedett, pergősen megírt történet, egészen újdonságként ható szereplőkkel, imádtam Alejandro Turay-t és Elke is szimpatikus volt, aztán ott volt Sörhas kapitány, meg a kisfiú a majommal és Osama meg Obama is feltűnt (persze nem személyesen).  

Összességében számomra olyan volt mintha egy fonalgombolyagot tekertem volna fel és egyre közelebb és közelebb kerültem  volna a megoldáshoz és a teljes egész kép összerakásához. 

A borító alapján mást vártam, először meg kellett szokni a búvár csontvázat, de a végén már egész megkedveltem, viszont a második kötet borítója nem igazán tetszett sem a színek, sem pedig a rajz. Valahogy így van ez ha két különböző borító tartozik egy történethez valahogy mindig az egyiket kezdem preferálni, ez most sem volt máshogy. 

Jöhet a következő!

Imádtam ezt a mondatot, igazi LLL. stílus.:

"Csak úgy köpködték ki magukból az ötleteket; lelkük mélyén azonban mind a hárman meg voltak győződve róla, hogy olyan messze járnak az igazságtól, mint a sivatagi hangya a Himalája csúcsától."

Fülszöveg:

Egy mexikói kikötővárosban furcsa dolgok történnek: tragédiába torkollik egy tengeren rendezett születésnapi buli és egy fuguvacsora; felgyújtják a kínai étterem raktárkészletét; Oliveiro alatt felrobban a WC; fejetlen próbababák úsznak a tengeren; eltűnik Gudrun Björnevik, megérkezik viszont tengerbiológus nővére, Elke; s hogy teljes legyen a zűrzavar, ALEJANDRO TURAY, magyar származású kanadai zsaru is nyomozni kezd (Sörhas kapitánnyal együtt), miközben előbukkan a tengerből néhány eltűnt ismerősünk, ami még nem lenne baj, ha nem lennének tengervízből…

árnak az igazságtól, mint a sivatagi hangya a Himalája csúcsától."

Tag ügyileg nem voltam túl aktív, valahogy elmentek mellettem, de a legutóbbi után úgy érzem mégiscsak szeretem őket. A Könyvmolyok problémái Tag Nikitől került hozzám. Jobb későn, mint soha. :)

1. Körülbelül 20.000 könyv van az „Elolvasni” listádon. Hogy a fenébe döntöd el, hogy mit olvasol el legközelebb?

Ez igazán egyszerű, amikor van itthon könyvtári könyv akkor mindenképpen azt választom, mert az határidős, az otthoni könyvek közül pedig beszerzési sorrendben vannak toronyba halmozva, alulra pakolom a friss beszerzéseket, így a régiek felülre kerülnek (a könyvtári is torony állapotban van jegyzem meg) és mindig a legfelsőt veszem le. Ettől csak akkor térek el amikor egy kedvencet szerzek be, mert akkor az elsőbbséget élvez.

2. Már elolvastad, több mint a könyv felét, de egyszerűen nem tetszik neked. Abbahagyod, vagy folytatod?

Sosem hagyok félbe könyvet! Általában nem szoktam félbehagyni semmit, így vagyok a könyvekkel is, ha már elkezdtem be is fejezem. 

3. Közeledik az év vége és oly közel, mégis távol vagy az olvasási kihívásod teljesítéséhez. Megpróbálsz felzárkózni, és ha igen, akkor mégis hogyan?

Szeretem a kihívásokat és általában be is szoktam tudni fejezni, ha kitűzök egy célt. Ennek érdekében már jó előre tudatosan eltervezem, hogy mi az az ütem amivel még teljesíthető, ha lemaradás mutatkozik akkor még időben tudom pótolni. Az idei várólista csökkentéshez is már megvan az ütemtervem és remélem, hogy sikerülni is fog. 

4. Egy könyvsorozatnak, amit egyszerűen imádsz, a borítói. Nem. Egyeznek!! Hogy birkózol meg ezzel a szörnyűséggel?

Semmit, nem a külső a fontos a könyveknél, nem kötődöm csak egyfajta borítóhoz és az sem számít ha egy sorozat egyik darabja filmes borítós a másik nem, vagy éppen a kiadás tér el. A könyvespolcomat a sokszínűség jellemzi és a sorozatnál sem okoz gondot, ha eltérnek a borítók.

5. Mindenki imádnak egy könyvet, amit te egyszerűen ki nem állhatsz. Kivel osztod meg az érzéseidet?

Általában nincs ilyen könyvmoly személy a közvetlen környezetemben, akivel személyesen meg tudnám beszélni, ezért marad a virtuális közösség. 

6. Nyilvános helyen olvasol éppen és hirtelen elkezdesz sírni a könyvön. Mihez kezdesz magaddal?

Még nem voltam ilyen helyzetben, talán azért is, mert nyilvános helyen általában krimit, történelmi vagy éppen inkább vicces, mintsem sírós könyveket olvasok. 

7. A folytatása egy könyvnek, amit nagyon imádtál, éppen most jelent meg, de már nem emlékszel mindenre az előző részből. Újraolvasod az előző könyvet? Vagy inkább nem olvasod el ezt a folytatást? Keresel valami összefoglalót róla az interneten? Esetleg elkezdesz bőgni a frusztrációtól?! 

Nem, nem szoktam újraolvasni, ha valamiért vártam a folytatást akkor általában szép lassan helyreáll a kép és ott folytatódik a történet ahol abbahagytam, van olyan amikor ehhez elég egy-két oldal és van amikor 100 kell. 

8. Nem akarod senkinek, ismétlem, senkinek kölcsönadni a könyveidet! Hogyan utasítod vissza udvariasan az embereket, mikor kölcsönkérnek tőled egyet?

Sokszor és szívesen adok kölcsön könyvet, egy feltétellel, hogy vigyázzanak rá. A könyvet olvasásra szánták, hát használjuk is ezt ki amennyire lehet. Amikor észreveszem, hogy nem vigyázott rá az akinek kölcsönadtam legfeljebb legközelebb már nem fogok kölcsönözni neki könyvet. 

9. Ebben a hónapban már 5 könyvet kezdtél el és egyiket sem fejezted be. Hogyan lépsz túl ezen a „nem olvasási időszakon”?

Nehéz kérdés, de eddig mindig volt valami ami átlendített ezen a válságon és valahogy gyorsan befejeztem a megkezdett könyveket, egyébként is általában minimum kettő, de inkább több könyvet olvasok egyszerre. 

10. Nagyon sok könyv jelenik meg, amikért szinte haldokolsz, hogy elolvashasd. Hányat fogsz ezek közül megvenni?

Ez csak is az adott időszak családi költségvetéstől függ, szívem szerint mindet megvenném, de az eszemre hallgatva sokszor megvárom az akciókat, vagy éppen születésnap, névnap stb. alkalmakat.

Ilyenek például a Moly-os kívánságlistámon szereplő könyvek. :)

11. Miután megvetted a könyvet, amire annyira vágytál, körülbelül mennyi ideig csücsülnek a polcodon mire elolvasod őket?

Néha sajnos méltatlanul sokáig, ez lehet 1 naptól egészen 2 évig is, mert sajnos van olyan könyv amivel már két éve várunk egymásra.

Mit tennénk, ha hirtelen kiderülne, hogy képesek vagyunk cápákkal és egyéb tengeri herkentyűkkel társalogni, vagy éppen a víz alatt beszélni?  

Nehéz kérdés, de pont ettől is jó a könyv, hogy ezt a kérdést feszegeti nagyon üde, fiatalos és olvasmányos formában. 

Anna Banks Poszeidón kötete, mint a Szirénia öröksége trilógia első része múlt év októberében jelent meg a Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is. Én azóta vadászok rá és most nemrégiben egy könyvtári példány elérhetővé vált. Nem is halogattam sokáig elsiettem érte, majd ez lett a soron következő olvasmányom. A sellőkkel eddig kizárólag Ariel a kis hableány mesén keresztül kerültem kapcsolatba, ezért nem volt túl sok előképzettségem a témában. Így szinte tiszta lappal indítottam a könyv olvasását.

Ennek ellenére mire a történet végére értem rengeteg érdekességet megtudtam a lenti világról, a rostáláson (párválasztási szokások) át a múltőrzőkön keresztül a két uralkodóház  ( Triton-Poszeidón) titkain át a szirének testfelépítéséig. Egyszóval igen átfogó információ halmazt kapunk, ami szerencsére egyáltalán nem volt tömör, vagy éppen zavaró a történet szempontjából.

A könyv egy vicces jelenettel és egy tragédiával indul, ami már megadja az alap feszültséget, ami sajnos nem  fokozódik a történet folyamán, de végig ott motoszkál, hiszen Emma szirénsége (bizony nem sellő!) innen datálódik. A lendületes, humoros rész viszont végig megmarad, mosolyt csal az arcunkra és közben azt vesszük észre, hogy a szereplők Emma, Galén, Galén testvére, Raína, aki eleinte egy útálatos dög, és a kicsit pipogya Tóraf a szívünkhöz nő. Egyedül Emma anyukájával nem tudtam mit kezdeni, igaz végig tudtam, hogy miért, de kíváncsi voltam, hogy mit fog kihozni belőle a szerző és sajnos mivel függővég, -miért is ne lenne az egy trilógia első része esetében-a megoldás még várat magára, van miért izgulnunk a továbbiakban is. 

A Floridai tengerpart ugyanúgy megjelenik, mint a víz alatti Titanic roncs, kicsit azt a részt én jobban kifejtettem volna, nekem ott lehetett volna egy picit több élmény az említés szintjén túl, mert érdekes egy ilyen történelmi szálat is beleszőni, ami a víz alatti élethez köthető,de imádtam a tenger alatti barlangokat, az aknamezőket, nagyon érdekes volt alámerülni és belesni a víz alá, főleg, hogy egy tengeri Adonisz  Galén volt a kalauz, vele bármikor alámerülnék én is. 

Galén a tengeri fenség Emma nyomába szegődik, követi New Jersy-be, hogy kiderítse valójában milyen módon tartozik a szirének közé a szép, szinte áttetsző bőrű, ibolyaszín szemű, szőke lány, aki bár nem hordozza a szirének tipikus jegyeit mégis egyértelműen rendelkezik a szirének között is ritka kivételes tehetséggel, irányítani tudja a tenger élőlényeit, ami egyszer a fennmardásukhoz nélkülözhetetlen lehet. 

Kedvencem: Emma, aki nagyon jól kezeli a váratlan és akár kínos szituációkat is, emellett erős és gyenge is tud lenni.

Érdekes: Raína, aki először egy utálatos dög, akit később mégsem lehet nem szeretni

Semleges: Tóraf, valahogy ő volt az, aki nem hiányozhatott a történetből, de semmi extra

Szívdöglesztő: Galén, aki kék szemű, napbarnított, izmos, jófej és kitartó, pont olyan amilyennek egy tengeri fenségnek lennie kell.

Fura: Először nekem nagyon furcsának tűnt, hogy az összes szirén rajong a tengeri halakért, azt eszik szinte minden étkezésnél, bár végül már értettem, hogy miért is esznek halat, megvilágosodás volt a köbön.

A borító magával ragadó, akárhányszor ránéztem úgy éreztem, hogy a víz alatt vagyok és a sima, néma tenger vesz körül, nagyon szép színek és a lány a borítón szintén gyönyörű, olyan Emmás, szinte el is hittem, hogy Ő van a borítón. A történet és a borító teljes összhangban van és ez elég ritka. Új kedvenc borítom van, kár, hogy könyvtári, mert ez az a könyv, amit szívesen látnék a polcomon is. 

Az írásmód egészen újszerű az E/1 és az E/3 személyben történő mesélés váltakozik Emma és Galén szemszögéből, nekem nagyon tetszett ez a fajta megoldás, követhető és nem sablonos. 

Fiatalok, szimpatikusak, szerelmesek, bíznak, vívódnak és élnek, mindez nem mindennapi formába öntve, igazi könnyed YA regény. Egy délutáni limonádé mellé kiváló olvasmány, némi fantasy érzéssel, de akár igaz is lehetne, mert könnyeden, a kellő részletességgel van elmesélve. Egy-egy zavaró momentumon átlépve új kedvenc YA regényem lett Rainbow Rowell Eleanor és Parkja mellett 

Tűkön ülve várom a folytatást, ami remélem idén már kapható is lesz.

Fülszöveg:

Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nem képes egykönnyen túltenni magát a traumán. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére bármilyen kockázattal jár is.
Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?

D - Do you read more in the morning or at night? - Nappal vagy éjszaka olvasol többet?

Egyértelműen éjszaka, sajnos. Tudom, hogy nem tesz jót, hogy az éjszakai olvasás, viszont ilyenkor van nyugalom, amikor nem kell pörögni és nem zavar meg senki. Néha csak azt veszem észre, hogy hajnali egy óra és ötkor már csörög a vekker. 




A - Are there any books that changed the way you thought about things? - Van olyan könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásmódod (valamiről)?

Igen, ilyen például a Markus Zusak: Könyvtolvaj, minden ember valamilyen módon fontos és mindenkiben van valami jó fajtól, nemtől, vallástól függetlenül és ezt észre kell vennünk mielőtt késő lenne.

Y - YA or not? - YA vagy nem? 




Akár, de nem elsődlegesen, az olvasmányaim nagyon kicsi százalékát teszik ki a YA könyvek. Ettől függetlenül most éppen egy Young Adult  könyv van soron Anna Banks Poszeidón trilógia első kötete és egyelőre imádom, hamarosan értékelni is fogom itt a blogon. 





A - Are there any characters that you honestly believe are real? - Van olyan karakter, akiről úgy gondolod, hogy létezik?

Szinte folyamatosan életre keltem a karaktereket és meg vagyok győződve arról, hogy valahol él egy ugyanilyen karakter, hiszen az írók is általában a környezetükből merítve alakítják ki a karaktereket. Miért is ne létezhetne egy Mr Darcy, egy Eleanor és Park, vagy éppen egy tökéletes Galén a Poszeidón-ból, csak lehet, hogy éppen sosem találkozunk velük. 

N - Nobody touches my books or I don't loaning my books out? - El a kezekkel a könyveimtől vagy szívesen kölcsönadom?

Nagyon szívesen adom kölcsön, de csak miután kiolvastam. :) A könyv mindenkié, így én sem szeretem csak egyedül birtokolni, nyugodtan olvassa el akár az anyukám, akár a férjem, vagy éppen a barátnőim. Egyet szoktam kérni, hogy vigyázzanak rá.

D - Do you ever smell your books? - Meg szoktad szagolni a könyveid?

Igen, de mindegyiket csak egyszer, amikor megveszem. A használt, értsd könyvtári, rukkola, csere könyveket nem szoktam. 

N - Not everyone loves books - is this a positive or negative? - Nem mindenki kedveli a könyveket - baj/nem baj?

I - I keep my books in the best condition or maybe not? - Jó állapotban tartom a könyveimet, vagy nem?

Egyértelműen, IGEN! 

G - Gosh, I have too many books! True or false? - Istenem, túl sok könyvem van! Igaz vagy hamis?

Sok könyv, hát van ilyen??? Könyvet, sokat, MÉÉGGG! 

H - Have you ever spilled or stained your books before with something, and If so how? - Előfordult már, hogy leöntötted vagy összekented a könyved? Ha igen, hogyan?

Chipes kéznyomok már voltak a lapokon, mert általában chipset majszolok olvasás közben. De nagyon vigyázok, hogy másik kézzel lapozzam a könyvet, de volt olyan, hogy előfordult a legnagyobb elővigyázatosság mellett is. Azonban a kád vizében már többször megúsztattam egy-egy kötetet, ez majdnem olyan rossz mintha összekentem volna.




T - Toned or untoned while reading? or in other words...Do you read and workout at the same time? - Ha olvasol, akkor csak olvasol, vagy csinálsz közben valami mást is?

Sajnos néha TV-t nézek közben, főleg Gyilkos elméket, Mike és Molly-t, Két pasi meg egy kicsit vagy éppen tehetségkutatót, ma veszélyesen közelít a Dal is és már tudom is melyik könyvet fogom olvasni közben. Egyike a rossz szokásaimnak, hogy egyszerre több dolgot csinálok. Ettől függetlenül általában tudom, hogy mi történt a könyvben és a filmet is tudom követni közben.

Ha tetszett a kihívás, a vendégem vagy rá. 

"Mindenki hallott már Clarity „Clare” Fernről. A suliban is jól ismerik, ő a tisztánlátó lány, akinek elég csak megérintenie egy tárgyat, és rögtön emlékképek törnek rá a múltból.
Csakhogy Clare egyáltalán nem akarja celebként ünnepeltetni magát. Jobban szeret a háttérbe húzódva csendesen szemlélődni. Különleges képességét nem váltja aprópénzre.
Valaki azonban Clare nyomába szegődik, csábító üzenetekkel és ajándékokkal halmozza el, ahol csak felbukkan a lány. Ki lehet a titkos csodáló? Vajon a vonzó Gabriel, aki miatt Clare szíve mindig hevesebben ver? Vagy talán a lány korábbi barátja, Justin, aki bármit megtenne, hogy újból összejöjjenek? 

Egy biztos. Clare-nek mielőbb meg kell oldania a rejtélyt. Az üzenetek egyre baljósabbá válnak, ráadásul egy helybéli lánynak hirtelen nyoma vész. Clare nekilát az igazság  felderítésének – mielőtt túl késő lenne."

Nem is tudom, pontosan mivel kezdjem, de nem fogom szépíteni a dolgokat egyszerűen nem tetszett ez a könyv. Nálam ez nagy szó, mert odavagyok a kisvárosi nyomozásokért, főként az olyan könyvekért, amik tele vannak sütemény receptekkel is.  Ezeket gyakran ki is szoktam próbálni, most viszont nem éreztem rá késztetést.

Látszólag ez a könyv pont megfelelt volna az ízlésemnek, de sajnos csak látszólag. A könyvesboltban pont akciós volt, ezért gyorsan haza is jött velem. Alig vártam, hogy befejezzem az aktuális könyvet és nekikezdhessek az egyik kedvenc témámnak, ami nem más, mint egy jól megírt, receptekkel tarkított kisvárosi nyomozás. Igen, ezt vártam, de….

Nézzük szép sorjában miért nem tetszett a könyv, először is azért, mert se füle se farka, egy nagyon gyenge próbálkozás arra, hogy a Joanne Fluke-tól megszokott idilli kisvárosi hangulatot és nyomozást leutánozza. Jelen esetben egy fánküzlet a bázis, ahol Suzanne ugyanúgy, mint Fluke-nál Hannah próbálja kinyomozni a kisvárosban történt gyilkosságot, közben vezeti a boltot és próbálja a szerelmi életét is sínre tenni. A történet nem is érdemel sok szót, mert tényleg gyenge és kidolgozatlan akárcsak a szereplők. Senkit nem ismerünk meg igazán, még a főszereplővel kapcsolatban is csak halvány sejtéseink vannak. Se külső, se belső jellemvonások alapján nem tudnak közel kerülni a szereplők az olvasóhoz, igaz erre nagyon nem is törekszik a szerző, mert a leírásokat rettentően elnagyolta. Mindvégig távoli szemlélő maradtam, nem igazán sikerült elmerülni a könyvben. Szó szerint vártam, hogy a végére érjek, túl tömény és ragacsos volt, akár egy elrontott fánk.

A receptektől sem voltam elájulva, több recept nagyon hasonló volt, ezzel kapcsolatban is sokkal többet vártam.

Ettől függetlenül, mivel nem jellemző rám, hogy nem adok második esélyt és itt ugye egy sorozatról beszélünk, így a második részt még biztosan el fogom olvasni, ki tudja….

Nem lenne igazságos, ha nem említenék valami pozitívumot is a végére,  ami nem más, mint a borító, mert az nagyon tetszik. Egyszerű, lényegre törő és a színek is jól el vannak találva.

Kicsik, bundásak és nagyon agyafúrtak. Melyik gyerek ne szeretné a mosómedvéket?

A Bélelt Bunda Banda tagjai igazi rafinált kis mosómedvék, akik vicces és izgalmas kalandokba keverik magukat. Az első kötetben egy rosszul elsült csíny  után menekülniük kell és máris a nagyvárosi forgatagban találják magukat, emiatt szem nem marad szárazon, csak éppen jelen esetben a nevetéstől fog könnybe lábadni a szemünk.  

A borítója pedig jópofa, szerettem. A könyvben fellelhető rajzok is igazán bájosak és viccesek, remek kiegészítői voltak a történetnek.

A megcélzott korosztály: 6-12 éves


Tartalom:
                                                          

A Bélelt Bunda Banda tagjai a város legvagányabb mosómedvéi. De életük legnagyobb, legvakmerőbb akciója nem egészen úgy alakul, ahogy elképzelték. Menthetik az irhájukat! A négy pórul járt kis állat útnak indul, belevetik magukat a nyüzsgő város forgatagába. Hogyan végződik ez a kalandjuk? Megtudhatod, ha elolvasod a négy jó barát izgalmakkal teli és nagyon-nagyon-nagyon vicces történetét.


Már elérhető a sorozat második része is, ami ismételten remek szórakozást kínál.