Véleményem

Liza Jhonson, aki éppen csak bontogatja gimis szárnyait Janie barátnőjével egyetemben, igazi Jane Austen rajongó, legkedvesebb elfoglaltsága a Büszkeség és balítélet olvasgatása és a könyvből előrántott idézetekkel az agyára menni a környezetének, igaz szerintem legtöbbször a filmváltozatot emlegette, de ez nem is lényeg. Ő az, aki  még attól sem riad vissza, hogy Jane Austen pólót és Pemberley-zoknit(!) viseljen és igazi kettős személyiségével lavírozzon a való életben, bár néha az az érzésünk, hogy nem is tud különbséget tenni a fikció és valóság között. Kicsit el van rugaszkodva a valóságtól a szentem, ettől olyan kis naivának tűnik, aki azt sem tudja, hogy éppen mi zajlik körülötte, de a pilláit rebegtetve repül virágról virágra, azaz srácról srácra Teszi mindezt úgy, hogy szinte nem veszi észre a nyilvánvalót. Liza romantikus énje egyszerre több vasat is tart a tűzben és valahogy nem bír rájönni arra, hogy melyik mai srácból lenne a legjobb Mr. Darcy számára. 

Kicsit vegyesek az érzéseim a könyv elolvasása után. Tipikus szerettem is, meg nem is érzések kavarognak bennem. 

A könyvtárban akadt meg a szemem a szép sárga borítón, olyan igazi élettel teli, vidám történetnek ígérkezett, azt az aprócska tényt, hogy gimis verzió már csak itthon vettem észre. Mivel általában úgy járok könyvtárba, hogy van 10 percem a könyvek kiválogatására és visszavételeztetésére, így amennyiben nincs konkrét könyv, amit félretetettem, akkor gyakran előfordul, hogy borító alapján kapkodok ki könyveket. Ennek ellenére, mivel szeretem Austent nem volt kérdés, hogy el fogom-e olvasni. 

A célközönség a 13-16 éves korosztály lehet, nekem ebben csak az volt a bökkenő, hogy számukra szerintem túl sok és esetleg még érthetetlen is a sok Austen utalás és visszacsatolás. Valószínűleg a célközönség jobban örült volna a Ryan, Ben és Will közötti vívódásnak, mindenféle Austen rajongás nélkül, mert szerelmi katyvasz az így is volt bőven, meg csúcsszuper angliai utazás, Austen emlékhelyek meglátogatásával teletűzdelve és emelett szomorú események is vittek színt a történetbe. Szerintem alapjában véve egy jó kis történetet lehetett volna kihozni Austen nélkül is, igazi gimis könnyed romantikát, vérfarkasok, vámpírok, zombik és egyéb manapság oly népszerű lény nélkül. Tehát az alapötlet nem volt rossz, csak egy picit elcsúszott. 

♥ Szerettem: A sok, sok Austen utalást, főleg az angliai utazás alkalmával az emlékhelyek leírását. A Pemberley-zoknit, ezt egyenesen imádtam! Liza és Janie kettős narrációját, attól, hogy nem csak egy nézőpontból ismerjük meg a történeteket sokkal érdekesebb lett a történetvezetés is. Will és Ryan két csodapasi lehet, hatalmas türelemmel és rajongással vannak felvértezve a szeretett nő irányába, le a kalappal, ha léteznek még a mai világba ennyire szimpatikus fiatalok. Azt is szerettem, ahogy a gyász, a betegség és a kétségek megjelennek, na meg azt ahogy lopva felhívja az írónő a tinik figyelmét a netes társkeresés veszélyeire. A vége érdekesen, de számomra tetszetősen alakult. Végül, de nem utolsó sorban a borítót is szerettem, igazi fiatalos és vidám, pedig csak 1-2 színnel játszik, valóban figyelem felkeltő.

Nem ♥ : Liza naivsága és elvarázsoltsága nekem picit képmutatónak tűnt. Janie lelkivilágáról, arról, hogy hogyan élte meg a számára oly nehezen feldolgozható időszakot többet szerettem volna tudni és az ő nézőpontjából is szívesen olvastam volna részletesebben a fiúkhoz fűződő érzéseiről és arról, hogy hogyan éli meg a barátnője hirtelen jött sikereit a pasik körében. Szerintem Janieben sokkal több lett volna és a fiúk is csak tengtek-lengtek a történetben, egyáltalán nem voltak hasznos mozdonyok, hogy egy Thomas a gőzmozdony fordulattal éljek. Néhol egy kicsit elnagyolt volt a történet, itt-ott maradtak üres foltok és kérdőjelek, a vége is picit összecsapott lett, amennyire rétestészta volt az eleje azzal szemben az angliai út és a vége olyan sietősen lezárt lett, pedig lehetett volna részletezni ezeket a részeket.

A pöttyös könyveket annak idején sokkal jobban szerettem, vagy csak én öregedtem ki a témából,. Ettől függetlenül a fiatal felnőttek körében érdeklődésre tarthat számot, mert feszegeti a mai kor problémáit, valamint annak buktatóit, van benne love story, gyász és betegség, szülő-gyerek kapcsolat és ezek mind-mind olyan témák, ami az adott korosztályt foglalkoztatja. Az, hogy Jane Austen-t is beleszőtte az írónő a történetbe a felnőtt korosztályt, aki kezébe fogja a könyvet remekül el fogja szórakoztatni, mert ők már tudják, hogy mitől döglik a légy és annak is tudatában vannak, hogy mit várnak Mr. Darcytól, már értik a lényeget és picit közelebb kerülhetnek a fiatalokhoz is. 

Értékelés: 5/3

Az író:  

Erin igazán szerencsés, két munkája is van, amit szeret, könyvtárosként egész nap könyvekkel lehet és emellett író is. Olyan könyveket ír, amit ő maga is szeret olvasni. Kedvencei a YA és a NA könyvek. New Yorkban él megértő férjével és mostohafiával és Maxie kutyusával. Az idejét leginkább bent tölti írással és olvasással, egyedül a csokoládéért és a napfényért mozdul ki,- ebben a sorrendben.

Könyvei: Így éltünk (How we lived), Mr. Darcy nyomában-Gimis verzió (Finding Mr. Darcy-High School Edition) és a Blood Hex 

Az írónő hivatalos oldala

Azt hiszem lesz még egy könnyed nyomozós sorozat, amit olvasni fogok, ha az Ulpius-ház után valamelyik kiadó folytatni szeretné egyáltalán. Leszögezem nem azért, mert ellenállhatatlanul izgalmas volt, hanem van egy alaphangulata és egy precíz történetvezetése, ami nem volt rossz.

Az Edgar Allan Poe-díjra is jelölt írónő, Jacqueline Winspear 1955-ben született Kentben. Nem is csoda, hogy a történetet is Angliába helyezi és milyen jól teszi, mert Anglia nyomozással összekötve már eleve népszerű az olvasók körében.

A történet az 1910-es években kezdődik és a háború előtti és utáni időben ugrálva tárja elénk Maisie Dobbs életét és kalandjait. 

Egyáltalán nem zavaró tényező, ahogy csapong az időben. A kimagasló intelligenciával és tanulás utáni vágyával Maisie túlnő a korlátain és számos nehéz illetve izgalmas történést átélve jut el odáig, hogy független, fiatal nő váljon belőle.

A történet során Maisie mindvégig fejlődik, testileg és lelkileg egyaránt, ezt remekül ábrázolja az írónő. Ahogy a háború és a háború utáni jelenkor megelevenedik egy gyenge krimiszállal kerül összefűzésre egy kerek egésszé. Az írónő a háború következményeiből bontakoztatja ki a krimi vonalat, ami egyáltalán nem izgalmas és nem kelt feszültséget, sajnos. Amennyiben ez a szál jobban kidolgozott, vagy izgalamsabb lett volna biztos, hogy maga a könyv maximális pontszámot kap tőlem, mert valóban jól kigondolt és felépített volt a regény, az alapelgondolás is nagyon tetszett.

Úgy gondolom, hogy van még több is Maisie Dobbs-ban és a krimi szálban egyaránt, amit talán a következő részben már meg is fogunk kapni, mert az ígéretet ott hordozza magában a stílus és az alapötlet egyaránt ahhoz, hogy egy igazán érdekes nőcis krimi legyen.

A karaktereket pont olyan részletességgel tárja elénk az írónő, mint a történelmi hátteret és a háború szörnyűségeit vagy a gazdagok fényűző világát. Ez a részletesség agyon tetszett a regényben.

A meglepő fordulat sem hiányzik a könyvből, amikor már ott tartunk, hogy mindent tudunk Maisiről jön egy csavar, ami egy picit földhöz vág, mert nem számítunk rá. A háború alaphangulata végig megmarad a regény folyamán, a vége felé még karakteresebben vissza is köszön. Egy picit több humort én személy szerint szerettem volna érezni, mert így a sok rossz csak egyre fokozódott és nem volt olyan rész, ami elvette volna ennek az élét és picit ezáltal jobban ösztönözte volna az olvasót is arra, hogy még többet akarjon olvasni Maisie Dobbsról és nyomozásairól.

Összességében tetszett, csak nem egy ennyire komor és lehangoló krimit vártam. Ettől függetlenül az esélyt meg fogom adni, ha szembe jön a második rész is.

Fülszöveg:

Maisie Dobbs pszichológus és nyomozó tizenhárom évesen kezd dolgozni – egy elegáns londoni villában cselédként alkalmazzák. Egy nap az úrnő, Lady Rowan Compton a könyvtárban talál rá az olvasó lányra. Maisie rettegve várja az elbocsátást, ám legnagyobb meglepetésére Lady Rowan és a család barátja, dr. Maurice Blanche is támogatja a taníttatását. De a világháború keresztülhúzza Maisie számításait, és röviddel azután, hogy megkezdi tanulmányait a Girton Főiskolán, Cambridge-ben, a lány a tengerentúlon vállal ápolónői szolgálatot.

Évekkel később, 1929-ben a híres Maurice Blanche (aki elismert segítője volt a Scotland Yardnak) tanítványaként saját vállalkozásba kezd. Első megbízatása egy unalmasnak tűnő hűtlenségi ügy, melynek során a nyomok nemcsak egy gyilkoshoz vezetnek, de hogy megfejthesse a rejtélyt, Maisie-nek vissza kell térnie a háborúba, amelyet olyannyira el akar feledni…

Az ígéretes cím, borító és fülszöveg ellenére sajnos egy nagyon negatív kritika következik, ritkán kelek ki magamból ennyire egy könyvvel kapcsolatban, de most nagyot csalódtam, vagy csak egyszerűen túl nagyok voltak az elvárásaim, nem tudom....

A könyvet már régebben is nézegettem, ezért is örültem, amikor a Rukkolán szembe jött velem, hát így lett az enyém és akkor még nagyon örültem neki, felkerült egy időre a polcra, de csak addig, amíg úgy nem éreztem, hogy most vágyom egy csajos krimire, egy fiatal Miss Marple-ra. 

 Egy sorozat indító köteteként egyáltalán nem állta meg a helyét, kapkodó, csapongó, hemzseg a nyelvi és szerkesztési hibáktól. Az alapötlet, hogy Törökországba helyezi az író a történetet még jó lett volna, de jött a rengeteg, a történet szempontjából jelentéktelen és jellemtelen szereplő, akik teljesen elrontották már az elején a hangulatot. Olvasás közben arra kellett figyelni, hogy most éppen melyik ismerőséhez csapódik Kati, aki egyébként a nyomozós szálat lenne hivatott vinni, mint egy jó főszereplőhöz illő volna, ennek ellenére folyamatosan a török nyelvtudásával kérkedik, ami szerintem a történet egy igen jelentős részét kitette. Jó, elhiszem mennyire jó is, hogy németként megtanult 13 év alatt törökül, de ezt minek vajon ennyire hangsúlyozni? A németeket úgy állította be, mint valami bugyuta, alantas népség, amire még Katival is ráerősít a kávézós résznél. Teljes mértékben sztereotípiákra épít az író, amellett, hogy néhol már-már örülnék, mert megcsillan egy-egy török gyöngyszem, mint a Boszporusz, de akkor ismét ugrik egyet és máris a török gazdasági, társadalmi helyzetet (vajon ez is, hogy jön a történetbe?) elemzi. Ez ismét elvesz a történet lényegéből és az idegesítő momentumok sokaságát gyarapítja. 

Aztán ott van a könyvesboltja, ami szintén egy színes része lehetne a történetnek, ehelyett csak idegesítően elhanyagolja a boltot, ami valamilyen rejtélyes módon mégis megy szinte magától annyira, hogy Katink egy remek lakást béreljen és neki tudjon állni egy botcsinálta nyomozó szerepében tetszelegni. 

Ami mellett szintén nem tudok elmenni az a szerelmi szál, hát borzalmas amit azzal a nyomozóval művelt, mint valami szende szűz, aki kiállt az utcasarokra, már elnézést, de szőrnyű volt olvasni azokat a részeket, ahogy a nyomozóval tipródik. Teszem hozzá Katink már régen elmúlt 18, szóval nem is értem miért akarja az írónő egy ilyen karakterhez rendelni a szerelmi szálat, amikor egy felnőtt és érett nőt próbál nekünk eladni, egyébként. 

Összegezve, végigkínlódtam, mert nem szeretek semmit félbehagyni, de amennyiben lehetőségem lenne rá akkor sem olvasnám el a következő részt. 

Megjegyzem annyira örültem, hogy talán végre egy jó kis krimit olvasok, ahol ismét nő nyomoz, mivel úgy lett beharangozva, hogy Miss Marple kishúgát látjuk majd viszont a lapokon, Kati Hirschel személyében és erre jön ez az otromba, követhetetlen és bevállalom a végletekig unalmas krimi jellegű könyv. 

Lehet, hogy lassan YA rajongó leszek? Nézzük is, hogy miért mondom ezt.

A Cleadur Dobszó a ködben egy misztikus és rejtélyes YA regény, mondom ezt annak ellenére, hogy az első pár oldal után azt hittem valamilyen horror regénybe csöppentem, jegyzem meg engem egyáltalán nem zavart, sőt adott némi alaphangulatot. Köd és rejtély, egy pici, de tényleg csak pici horrorisztikus szállal átszőve. Kicsit furcsa, de szerethető szereplőkkel és mellékszereplők hadával ismerkedhetünk meg így a kezdetek kezdetén. 

Egy sorozat első részeként remekül megállja a helyét, újszerűen ötvözi a valóságot és a misztikumot, néhol elmosódik a határ, mindeközben megtudjuk a lényeges információkat, amitől végül összeáll a kép, igaz csak a vége felé, de addig is megismerjük a szereplőket, a ködöt, a kisvárost és az iskolát. Mindezt egy olyan köntösbe burkolva, ahol a feszültség folyamatos, a figyelmünk nem lankadhat egy pillanatra sem. Amikor már éppen éreznénk, hogy most biztos nem fog történni semmi, akkor jön egy HUHA!, ez meg mi a fene volt? rész és máris peregnek a lapok, mert egyre többet és többet akarunk megtudni a rejtélyről. 

Először nem voltam benne biztos, hogy én leszek a könyv célközönsége, de ez az érzés az első 10-20 oldal után teljesen elmúlt, egyre jobban űzött a kíváncsiság, hogy haladjak előre és végre eloszoljon a köd, mert az bizony volt eleinte, sőt mondhatni a végéig nem jöttem rá, hogy mi és miért történik a szereplőkkel.  Elsőre nem tudtam hova tegyem a rejtélyt és végig próbáltam kitalálni, hogy vajon mi lehet az ikrek Amy és Gary, valamint a családjuk és környezetük titka. Be kell vallanom, hogy nem sok sikerrel, mert teljesen rossz felé gondolkodtam, így egészen a regény végéig kellett várnom arra, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz, de még így is maradt sok-sok nyitott kérdés, ami nem is meglepő hiszen egy sorozat első részéről beszélünk. 

A szokásos amerikai tinédzser mindennapok, bál, pia, zene  itt is megvolt, de ahogy ezen túllendültem (főleg a sok pián) már tudtam a misztikus és izgalmas eseményekre koncentrálni, az apró elszólásokra, a rejtélyes üzenetekre és a titokzatos kék köpenyesekre. Volt pár momentum, mint pl. zenekar, a sok bor, vagy amikor 14 évesen autóval "kirándulnak"szerintem elbírt volna egy picit erősebb szerkesztői belenyúlást a leírásba, mert volt egy-két dolog, ami nem állt arányban a 14 évesek világával, vagy éppen kicsit kuszák voltak az időbeli utalások, (itt bevallom, hogy a koncertezős részt át is ugrottam, mert nekem egy kicsit túl volt már a zenekar ajnározva és elvonta a lényegről a figyelmemet, de ez legyen az én bajom),  de ettől eltekintve nagyon tetszetős maga a történet és biztos vagyok benne, hogy leköti és elszórakoztatja a megcélzott korosztályt, sőt állítom még minket felnőtteket is. Akár fiúnk, akár lányunk van és már nyitott a kicsit erősebb fantasy YA könyvekre (14-16 éves) bátran adjuk a kezébe, mert nem csöpögős, nincs tele bugyuta klisékkel, amitől a fiatalok is a falra másznak, hanem igazán remek  szórakozást nyújt. 

Az viszont nem árt ha jó a névmemóriánk, mert sok-sok nevet kell észben tartanunk, főleg a végén, hogy tudjuk ki, hova, hogyan és miért. Ez nem árt, mert vélhetően a következő rész a most megismert szereplőkre fog épülni.  Tudom ez egy picit így rejtélyes, de érdemes belevetni magunkat a sorozatba, mert szerintem még sok izgalmat fog tartogatni számunkra. 

Az igazgató volt számomra a legérdekesebb, legsokoldalúbb karakter, nagyon el volt találva az, ahogy félelmet és szimpátiát kelt egyszerre, a többiek nem sok fejlődést mutattak, igazából a srácok picit egyformák voltak, de attól függetlenül az ikrekkel szimpatizáltam és drukkoltam, hogy végre a szemük elől eltűnjön a köd és rájöjjenek a titokra, ami érezhetően körüllengi őket és környezetüket. 

Tank, a macska volt még aki remekül belesimult a történetbe és megjelenésével fokozta az izgalmakat. 

Az iskoláról is kell ejtene pár szót, mert annyira érdekes, hogy nem lehet elmenni mellette csak úgy. Az amerikai oktatási rendszerbe beágyazva, prefektusokkal, bálokkal és szinte már-már Harry Potter szerű karakterekkel, vagy éppen épületekkel. A suliban még gázlánggal világítanak, ódon épületek között tanulnak a diákok és a hagyományokhoz megrögzötten ragaszkodó tanárok okítják őket, sőt ők talán többek is, mint egyszerű tanárok, mert már-már valószerűtlen az oktatási rendszerük. Azt várnánk, hogy egyszer csak megjelenik Harry és elkezd csapkodni a varázspálcájával, de ettől nem kell félni, erre nem vetemedik az író, mert ide valahogy nem is illene a csiribi-csiribá, ennél sokkal jobban a misztikum felé hajlik a történet, nem pedig a varázs irányába. Varázsolni tehát senki nem fog, de minket elvarázsol a történet, és a köd világa elkezd összeolvadni egy álmos, ködös kisváros lakóinak életével. 

Egy remekül kitalált történet első része -ráadásul magyar szerzőtől!-, ami fokozza az izgalmakat és arra késztet, hogy minél előbb elolvassam a második részt is, mert felkeltette az érdeklődésemet és elkalauzolt egy misztikus világba, ahol a kék köpenyesek és a köd az úr, ahol a feszültség folyton nő és újabb izgalmakat várnak ránk olvasókra, mert érezzük, hogy ez még csak a kezdet.

Fülszöveg

Amy Soleil élete nem egyszerű.

Nem elég a kamaszkor nehézségeivel vívott, nyomasztó állóháború, az is megkeseríti életét, hogy szinte évente új városba költöznek, új iskolákban kell bizonyítania.

Viszont azzal, hogy nem elég talpraesett, senki sem vádolhatja: amikor valami titokkal vagy rejtéllyel találkozik, azonnal fejest veti magát a megfejtésébe.

Moonshadow viszont, ahol idén kikötöttek, igazán különleges hely: az iskola ódon kastélyra emlékeztet, szinte mindig fenyegető köd gomolyog csipkés tornyai között, a portás kardot visel, az igazgató leginkább egy hatalmas, fekete pókra emlékeztet, eltűnik egy közkedvelt tanár… Sőt, még Amy szülei és nővére is máshogy emlékszik a múltra, mint ahogy az megtörtént, furcsa, sosem volt eseményekről és ismeretlen helyekről beszélnek. De legnagyobb örömére a lány hamar egy zenekar dobfelszerelése mögött találja magát, és végre bandájával a vágyott hírnév közelébe jut.

Amikor ijesztő, kék köpenybe burkolózó emberek kezdenek ólálkodni az iskola körül, akiknek valahogyan minden titokhoz közük van, Amy pedig rálel saját magára egy közösségi oldalon, újdonsült barátaival kockázatos nyomozásba kezd, hogy megtalálja az egyre sokasodó rejtélyek kulcsát… amíg még lehet.

Bizony, Amy Soleil élete egyáltalán nem egyszerű.

A Holdárnyék-sorozat első részével kezdetét veszi az izgalmas, az egész világon és történelmen átívelő kaland.

Főnix könyvműhely

360 oldal

Ya, urban fantasy

Isbn: 9789637051746

Az elmúlt időszak nagy globális problémája a szingli élet viszontagságai. Láttunk számos filmet, cikket, vagy éppen sorozatot, ami ezt az állapotot feldolgozta. Gondoljunk itt Brigite Jones naplójára, vagy éppen a Sex és New York szereplőire, de  a női magazinok is hónapról hónapra meglovagolják a témát. Ettől függetlenül nem teljesen új ez a probléma, már Jane Austen korában is voltak szinglik, csak akkor vénkisasszonyoknak hívták őket, de a fogalom már nem új és sokan meg is lovagolták a témát minden irányból. Egy szónak is száz a vége elképzelése mindenkinek van a témáról, akiket érint azok sóvárognak egy család után, akik pedig a másik végen a tutiból szemlélik a szingliket, na ők (akár bevallják, akár nem ) alkalmanként picit irigykedve figyelik a szingli vagyok és azt teszek, amit csak akarok, mert független vagyok életét. 

Valójában nem vagyok a téma szakértője, de kíváncsi voltam, hogy a borítója alapján igazán csajosnak gondolt könyv valójában humorbomba, vagy egy erőltetett menet. Hamar, már rögtön az első pár oldal elolvasása után rá kellett döbbennem, hogy ez a könyv bizony a humorbomba kategóriába tartozik, nem is kicsit, nagyon.

Adott két lökött, de kedves és vagány csaj Bori és Cica, akik végigjárták már a társkeresés rögös útját, a netes vakranditól kezdve a szórakozóhelyek során át a különböző segítséget kínáló csodamókusokon át. Ettől függetlenül még mindig egyedül élik az életüket és vágyakoznak a látszólag lehetetlenre egy normális pasira, aki csak nem akar jönni, az a bizonyos óra pedig már 40 felé ketyeg. 

Kettőjük külsőre különbözik, de mindketten nagy lendülettel és néha hullámvölgybe kerülve vetik bele magukat a keresgélésbe, Cica és Bori mindketten képesek kínos, vagy éppen mulatságos kalandokba keveredni, persze az olvasó nem kis derültségére. A keresgélés során mi is a csajokkal együtt izgulunk és mulatunk a kalandjaikon, vagy éppen picit átérezzük azt, hogy ők is vágynak és hajtanak egy számukra megfoghatatlan csodára, a számukra rendelt PASIRA.

Egy kalandosra sikerült Isztambuli rész után kiderül, hogy a könyv olvasása során megkedvelt csajok,  megtalálják-e a számukra rendelt életük párját, vagy továbbra is ballagnak 40 felé pártában. 

Egy szórakoztató, csajos könyv, nőkről nőknek humorosan, feszegetve az oly sok nőt érintő problémát a szingliséget. Brigite Jones és Sex és New York rajongóknak kötelező! 

Nagyon jól szórakoztam olvasás közben és valóban úgy éreztem, hogy Cicát és Borit érdemes lenne megismerni, ha szembe jönnének az utcán, mert értékesek, céltudatosak, ugyanakkor sebezhetőek, mint mi mindannyian. Mindez remek humorral fűszerezve R. Kelényi Angelikától. 

Egy kis műhelytitok: a karaktereket valós személyek ihlették és a történetek többsége valóban megtörtént. 

Értékelés: 5/5

Fülszöveg: 

De tényleg, hol bujkálnak az egyedülálló pasik? 

Bori és Cica a negyvenes éveikben járnak, csinosak, intelligensek és humorosak. 

Ja, és szinglik. Ők ketten már tényleg mindent megpróbáltak a hosszú évek alatt, hogy felkutassák a férjnek valót, azonban igyekezetük eredménytelen maradt. Valami mindig hiányzott… a pasikból. Bori nyitott, minden pasiban a nagy Ő-t keresi, Cica viszont válogatós. 

Miért nem lelik a PASIT? 

Elkeseredés helyett humorral élik meg a pasizással teli mindennapokat. A balul elsült randik csajos összeröffenéseik könnyesre nevettető sztorijaiként vonulnak be életük történetébe. 

A két kényszerszingli Isztambulba utazik pihenni, ahol hihetetlen kalandokban van részük, és az is kiderül, végre rájuk mosolyog-e a szerencse. 

R. KELÉNYI ANGELIKA boldog házasságban él, karaktereit valós személyek ihlették, a történetek nagy része valóban megtörtént, még ha néha nehezen hihetőek is. Új regénye ismét megnevetteti az olvasókat, ami gyógyír minden bajra.

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 230 oldal

ISBN: 9786155252570

A könyvért köszönet a Kiadónak!

Tudom, hogy már nagyon sokan kitöltötték a csokoládé Book Tag-et, de én sem tudom kihagyni, mert imádom a csokoládét, kb. annyira, mint Gombóc Artúr. Az elmúlt időszak olvasmányaiból szemezgettem.

1. Étcsokoládé - egy sötét témájú könyv:

Egy elég sötét témájú könyv volt számomra, bár ugyanakkor szerettem is:

Markus Zusak: A könyvtolvaj

2. Fehér csokoládé - egy vidám témájú könyv:

Egy könnyed, csajos és vidám könyv:

Trisha Ashley: Csokoládécipők és esküvői harangok



3.Tejcsokoládé - egy népszerű könyv, amit nagyon el akarsz olvasni:

Most egyértelműen a kívánságlistám elején ez a könyv áll:

4. Csokoládé, aminek karamell van a közepén - egy könyv, ami ellágyított:

Imádtam, imádtam tényleg olyan volt, mint egy finom csokoládé, aminek lágy karamell van a közepén, ahogy haladsz előre egyre közelebb érsz a karamell réteghez és amikor eléred.....
Ilyen volt ez a könyv:

Diane Pearson: Csárdás


5. Ostyamentes Kit Kat - egy könyv, ami meglepett téged:


Egy YA könyv lepett meg,  mert teljesen mást vártam és pozitívan csalódtam:

Anna Banks: Posszeidón

6. Snickers - egy könyv, amiért megőrülsz:

Most itt nem azt a könyvet írom, amit imádok, hanem azt amitől tényleg szó szerint megőrülök, mert sajnos a Snickers is ilyen, nem szeretem, pedig komolyan nem vagyok válogatós csokik terén, de ez valahogy nem az én műfajom, pedig az összetevőit külön-külön szeretem. 

Jessica Beck: Cukormázas gyilkosság

7. Forró csokoládé tejszínhabbal és pillecukorral - egy könyv, amit bármikor újraolvasol:

8. Bonbon - egy sorozat, aminek olyan tulajdonságai vannak, amiket sokféle olvasó szerethet:

Szerintem ez sokaknak bejönne, mert van benne:
-humor
-Balaton
- magyar életérzés
-nyár, napfény
-vidámság

Tóth Gábor: Édesvízi mediterrán és Szerelmem, Balaton


A Tag nyugodtan vihető, tölthető, mert nem tudom hol és merre járt már.