Azt hiszem lesz még egy könnyed nyomozós sorozat, amit olvasni fogok, ha az Ulpius-ház után valamelyik kiadó folytatni szeretné egyáltalán. Leszögezem nem azért, mert ellenállhatatlanul izgalmas volt, hanem van egy alaphangulata és egy precíz történetvezetése, ami nem volt…

A két könyvet szinte egymás után olvastam el, igazi Agatha Raisin (Mazsola, hát nem elragadó név? ) rajongóként ez nem is lehetett volna másképpen, hiszen mindkét kötetet egy-egy e-book akció keretében szereztem be és úgy adódott, hogy egymást követték az olvasmányaim…