A két könyvet szinte egymás után olvastam el, igazi Agatha Raisin (Mazsola, hát nem elragadó név? ) rajongóként ez nem is lehetett volna másképpen, hiszen mindkét kötetet egy-egy e-book akció keretében szereztem be és úgy adódott, hogy egymást követték az olvasmányaim listáján. Nem is győztem örömködni, hogy milyen jó áron jutottam két kötethez is az egyik kedvenc írónőmtől.
Külön-külön nem szánnék rájuk egy bejegyzést, mert annyira nem tudnám taglalni, mivel, mint mindig a jól megszokott Agatha-t és udvartartását kaptuk. Ettől függetlenül egy picit elégedetlen voltam az egyik résszel kapcsolatban. A miértekről lentebb. Tömören röviden következik a véleményem a 14. és a 17. részről
Véleményem a Kísértetházról:
Huha, egy ponton majdnem megszakadtam a nevetéstől, egy percig sem unatkoztam, ismét nagyon jól sikerült a történet. Annyira nem is tudtam a nyomozós szálra figyelni, hogy el sem kezdtem találgatni a gyilkos kilétét, számomra teljesen mellékessé vált. Ez azért van, mert teljesen el tudok merülni a vidéki Angliában, a kedvelt karakterekben és az írónő stílusában, főleg amikor kínos, érdekes vagy éppen a nevetéstől a szemünkbe könnyet csaló szituációkba keveri Agathat. Szerintem már akkor is odáig lennék, ha egyáltalán nem lenne történet csak folynának az események, na jó ez talán túlzás, de tényleg van egy olyan hangulata a könyvnek, ami egyedi és utánozhatatlan.
Ebben a részben visszatért Charles is, aki szintén egy olyan karakter, aki ad a történethez és nem pedig elvesz belőle, attól függetlenül, hogy flegma és smucig nem tudom nem kedvelni.
Paul az új szomszéd annyira nem nőtt a szívemhez, de talán nem is ez lehetett vele a cél, enyhén idegesítő és bugyuta szereplő volt, ettől a karaktertől többet vártam volna, de sajnos megrekedt a mellékszereplő vágányon.
Üde, mulatságos, mozgalmas és szerethető történet.
A Kísértetház hatására a Moly-on létrehoztam egy kísértetes kihívást, akinek van kedve csatlakozhat nyugodtan. Ez a könyv is adhatja a teljesítés alapját. ;)
Itt elérhető:
Fülszöveg:
A kísértetjárta ház híre felébreszti Agatha nyomozókedvét, míg ki nem derül, hogy csak egy közutálatnak örvendő vén szipirtyóval járatja bolondját az ismeretlen tettes. Aztán az öregasszonyt meggyilkolják, és Agatha Raisin magától értetődően sokkalta otthonosabban mozog a bűnügyek felderítésében, mint szellemirtóként. Botladozásaiból ezúttal sem maradhatnak ki a falubeliek meg a rend helyi őrei, ahogy természetesen a jóvágású szomszéd sem.
A skót írónő regénye – mint valamennyi Agatha Raisin könyv – izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív kiválóan megrajzolt figuráját kritikusok és rajongók egyaránt megszerették; a sorozat már a 24. kötetnél tart.
„M. C. Beaton tökéletlen hősnője egy valódi drágakő.”
Publishers Weekly
Az Agatha Raisin-sorozat tizennegyedik kötete.
Véleményem a Szesz, szerelem, szemfényvesztésről:
Leszögezem, hogy még mindig imádom a sorozatot, de ez most nem az volt amit megszoktam és szerettem eddig. Csapongó, vibráló és mondhatom, hogy idegesítő rész volt. James visszatért, hát már ez nem adott okot a boldogságra, mert a karaktere szerintem már unalmas és inkább szánalmas, mint érdekes, borzasztó ahogy jön, majd eltűnik, majd ismét felbukkan. Aztán a gyilkossági szál is nagyon kusza és összecsapott volt, követni is nehezemre esett egy pillanatig sem kötött le. Agatha körül a férfiakból pedig túl sok lett: Charles (aki maradhat), James, Harry és Patrick és akkor még a tényleg csak egy epizódos férfi mellékszereplőket nem is említettem, volt belőlük egy pár. A helyszínt pedig egyáltalán nem szerettem, élettelen, unalmas, legalábbis én így éreztem, hiányzott az Orgonás dűlő a cotswolds. Ez a rész nekem kicsit összecsapott volt és nem éreztem, hogy HUHA! Ettől függetlenül nagyon hamar a végére értem és tudom, hogy ez a számomra érdektelenre sikeredett epizód nem veszi el a kedvemet a következő résztől és biztos továbbra is Agatha rajongó maradok, mert ő most is a megszokott fanyar humorral megáldott, talpraesett, szerethető nőci maradt.
Fülszöveg:
Agatha Raisin megint magányos, így először repes örömében, amikor volt férje, James Lacey újra feltűnik az életében, és vakációzni invitálja, ám lelkesedése alábbhagy, mikor azzal szembesül, hogy az ezredes elképzelései az idilli üdülőhelyről bizony eltérnek az övéitől. Agathának a napfényes olasz tengerpart helyett az isten háta mögötti Snoth-on-Sea-ben kell sínylődnie, ráadásul a legvacakabb szállodában és kiállhatatlan alakok társaságában.
A dolgok még rosszabbra fordulnak, amikor az egyik szállóvendéget meggyilkolják, és ő lesz a fő gyanúsított…
A skót írónő regénye – mint valamennyi Agatha Raisin-könyv – izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív kiválóan megrajzolt figuráját kritikusok és rajongók egyaránt megszerették.
A sorozat már a 26. kötetnél tart.
