Azt hiszem lesz még egy könnyed nyomozós sorozat, amit olvasni fogok, ha az Ulpius-ház után valamelyik kiadó folytatni szeretné egyáltalán. Leszögezem nem azért, mert ellenállhatatlanul izgalmas volt, hanem van egy alaphangulata és egy precíz történetvezetése, ami nem volt rossz.

Az Edgar Allan Poe-díjra is jelölt írónő, Jacqueline Winspear 1955-ben született Kentben. Nem is csoda, hogy a történetet is Angliába helyezi és milyen jól teszi, mert Anglia nyomozással összekötve már eleve népszerű az olvasók körében.

A történet az 1910-es években kezdődik és a háború előtti és utáni időben ugrálva tárja elénk Maisie Dobbs életét és kalandjait. 

Egyáltalán nem zavaró tényező, ahogy csapong az időben. A kimagasló intelligenciával és tanulás utáni vágyával Maisie túlnő a korlátain és számos nehéz illetve izgalmas történést átélve jut el odáig, hogy független, fiatal nő váljon belőle.

A történet során Maisie mindvégig fejlődik, testileg és lelkileg egyaránt, ezt remekül ábrázolja az írónő. Ahogy a háború és a háború utáni jelenkor megelevenedik egy gyenge krimiszállal kerül összefűzésre egy kerek egésszé. Az írónő a háború következményeiből bontakoztatja ki a krimi vonalat, ami egyáltalán nem izgalmas és nem kelt feszültséget, sajnos. Amennyiben ez a szál jobban kidolgozott, vagy izgalamsabb lett volna biztos, hogy maga a könyv maximális pontszámot kap tőlem, mert valóban jól kigondolt és felépített volt a regény, az alapelgondolás is nagyon tetszett.

Úgy gondolom, hogy van még több is Maisie Dobbs-ban és a krimi szálban egyaránt, amit talán a következő részben már meg is fogunk kapni, mert az ígéretet ott hordozza magában a stílus és az alapötlet egyaránt ahhoz, hogy egy igazán érdekes nőcis krimi legyen.

A karaktereket pont olyan részletességgel tárja elénk az írónő, mint a történelmi hátteret és a háború szörnyűségeit vagy a gazdagok fényűző világát. Ez a részletesség agyon tetszett a regényben.

A meglepő fordulat sem hiányzik a könyvből, amikor már ott tartunk, hogy mindent tudunk Maisiről jön egy csavar, ami egy picit földhöz vág, mert nem számítunk rá. A háború alaphangulata végig megmarad a regény folyamán, a vége felé még karakteresebben vissza is köszön. Egy picit több humort én személy szerint szerettem volna érezni, mert így a sok rossz csak egyre fokozódott és nem volt olyan rész, ami elvette volna ennek az élét és picit ezáltal jobban ösztönözte volna az olvasót is arra, hogy még többet akarjon olvasni Maisie Dobbsról és nyomozásairól.

Összességében tetszett, csak nem egy ennyire komor és lehangoló krimit vártam. Ettől függetlenül az esélyt meg fogom adni, ha szembe jön a második rész is.

Fülszöveg:

Maisie Dobbs pszichológus és nyomozó tizenhárom évesen kezd dolgozni – egy elegáns londoni villában cselédként alkalmazzák. Egy nap az úrnő, Lady Rowan Compton a könyvtárban talál rá az olvasó lányra. Maisie rettegve várja az elbocsátást, ám legnagyobb meglepetésére Lady Rowan és a család barátja, dr. Maurice Blanche is támogatja a taníttatását. De a világháború keresztülhúzza Maisie számításait, és röviddel azután, hogy megkezdi tanulmányait a Girton Főiskolán, Cambridge-ben, a lány a tengerentúlon vállal ápolónői szolgálatot.

Évekkel később, 1929-ben a híres Maurice Blanche (aki elismert segítője volt a Scotland Yardnak) tanítványaként saját vállalkozásba kezd. Első megbízatása egy unalmasnak tűnő hűtlenségi ügy, melynek során a nyomok nemcsak egy gyilkoshoz vezetnek, de hogy megfejthesse a rejtélyt, Maisie-nek vissza kell térnie a háborúba, amelyet olyannyira el akar feledni…