|
A 16 éves Liza Johnson igazi Jane Austen-rajongó: lábán Pemberley-zokni, táskájában az imádott írónő összes műve egy kötetben, és olyan régiesen beszél, mintha maga is az egyik Austen-regényből lépett volna ki. Addigi, látszólag nyugodtnak és örök szinglinek tűnő élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik a színen Mr. Tökéletes, aki akár Mr. Darcy inkarnációja is lehet(ne), de ott van még a legjobb barátnő, Janie expasija is, és a képbe még egy szexi angol srác is bekavar, aki akcentussal csókolózik… Liza elég rendesen bajba kerül, anyai tanács híján és jobb ötlete nem lévén, Jane Austenhoz és karaktereihez fordul segítségért – elvégre ki ismerné náluk jobban a flörtölés és a szív rejtelmeit… Kérdés, hogy a kétszáz éve még remekül működő szokások átültethetőek-e napjainkba, és hogy Lizának is az a sors jut-e, mint névrokonának, Eliza Bennetnek: megtalálja-e a saját Mr. Darcyját…
|
Véleményem
Liza Jhonson, aki éppen csak bontogatja gimis szárnyait Janie barátnőjével egyetemben, igazi Jane Austen rajongó, legkedvesebb elfoglaltsága a Büszkeség és balítélet olvasgatása és a könyvből előrántott idézetekkel az agyára menni a környezetének, igaz szerintem legtöbbször a filmváltozatot emlegette, de ez nem is lényeg. Ő az, aki még attól sem riad vissza, hogy Jane Austen pólót és Pemberley-zoknit(!) viseljen és igazi kettős személyiségével lavírozzon a való életben, bár néha az az érzésünk, hogy nem is tud különbséget tenni a fikció és valóság között. Kicsit el van rugaszkodva a valóságtól a szentem, ettől olyan kis naivának tűnik, aki azt sem tudja, hogy éppen mi zajlik körülötte, de a pilláit rebegtetve repül virágról virágra, azaz srácról srácra Teszi mindezt úgy, hogy szinte nem veszi észre a nyilvánvalót. Liza romantikus énje egyszerre több vasat is tart a tűzben és valahogy nem bír rájönni arra, hogy melyik mai srácból lenne a legjobb Mr. Darcy számára.
Kicsit vegyesek az érzéseim a könyv elolvasása után. Tipikus szerettem is, meg nem is érzések kavarognak bennem.
A könyvtárban akadt meg a szemem a szép sárga borítón, olyan igazi élettel teli, vidám történetnek ígérkezett, azt az aprócska tényt, hogy gimis verzió már csak itthon vettem észre. Mivel általában úgy járok könyvtárba, hogy van 10 percem a könyvek kiválogatására és visszavételeztetésére, így amennyiben nincs konkrét könyv, amit félretetettem, akkor gyakran előfordul, hogy borító alapján kapkodok ki könyveket. Ennek ellenére, mivel szeretem Austent nem volt kérdés, hogy el fogom-e olvasni.
A célközönség a 13-16 éves korosztály lehet, nekem ebben csak az volt a bökkenő, hogy számukra szerintem túl sok és esetleg még érthetetlen is a sok Austen utalás és visszacsatolás. Valószínűleg a célközönség jobban örült volna a Ryan, Ben és Will közötti vívódásnak, mindenféle Austen rajongás nélkül, mert szerelmi katyvasz az így is volt bőven, meg csúcsszuper angliai utazás, Austen emlékhelyek meglátogatásával teletűzdelve és emelett szomorú események is vittek színt a történetbe. Szerintem alapjában véve egy jó kis történetet lehetett volna kihozni Austen nélkül is, igazi gimis könnyed romantikát, vérfarkasok, vámpírok, zombik és egyéb manapság oly népszerű lény nélkül. Tehát az alapötlet nem volt rossz, csak egy picit elcsúszott.
♥ Szerettem: A sok, sok Austen utalást, főleg az angliai utazás alkalmával az emlékhelyek leírását. A Pemberley-zoknit, ezt egyenesen imádtam! Liza és Janie kettős narrációját, attól, hogy nem csak egy nézőpontból ismerjük meg a történeteket sokkal érdekesebb lett a történetvezetés is. Will és Ryan két csodapasi lehet, hatalmas türelemmel és rajongással vannak felvértezve a szeretett nő irányába, le a kalappal, ha léteznek még a mai világba ennyire szimpatikus fiatalok. Azt is szerettem, ahogy a gyász, a betegség és a kétségek megjelennek, na meg azt ahogy lopva felhívja az írónő a tinik figyelmét a netes társkeresés veszélyeire. A vége érdekesen, de számomra tetszetősen alakult. Végül, de nem utolsó sorban a borítót is szerettem, igazi fiatalos és vidám, pedig csak 1-2 színnel játszik, valóban figyelem felkeltő.
Nem ♥ : Liza naivsága és elvarázsoltsága nekem picit képmutatónak tűnt. Janie lelkivilágáról, arról, hogy hogyan élte meg a számára oly nehezen feldolgozható időszakot többet szerettem volna tudni és az ő nézőpontjából is szívesen olvastam volna részletesebben a fiúkhoz fűződő érzéseiről és arról, hogy hogyan éli meg a barátnője hirtelen jött sikereit a pasik körében. Szerintem Janieben sokkal több lett volna és a fiúk is csak tengtek-lengtek a történetben, egyáltalán nem voltak hasznos mozdonyok, hogy egy Thomas a gőzmozdony fordulattal éljek. Néhol egy kicsit elnagyolt volt a történet, itt-ott maradtak üres foltok és kérdőjelek, a vége is picit összecsapott lett, amennyire rétestészta volt az eleje azzal szemben az angliai út és a vége olyan sietősen lezárt lett, pedig lehetett volna részletezni ezeket a részeket.
A pöttyös könyveket annak idején sokkal jobban szerettem, vagy csak én öregedtem ki a témából,. Ettől függetlenül a fiatal felnőttek körében érdeklődésre tarthat számot, mert feszegeti a mai kor problémáit, valamint annak buktatóit, van benne love story, gyász és betegség, szülő-gyerek kapcsolat és ezek mind-mind olyan témák, ami az adott korosztályt foglalkoztatja. Az, hogy Jane Austen-t is beleszőtte az írónő a történetbe a felnőtt korosztályt, aki kezébe fogja a könyvet remekül el fogja szórakoztatni, mert ők már tudják, hogy mitől döglik a légy és annak is tudatában vannak, hogy mit várnak Mr. Darcytól, már értik a lényeget és picit közelebb kerülhetnek a fiatalokhoz is.
Értékelés: 5/3
Az író:
Erin igazán szerencsés, két munkája is van, amit szeret, könyvtárosként egész nap könyvekkel lehet és emellett író is. Olyan könyveket ír, amit ő maga is szeret olvasni. Kedvencei a YA és a NA könyvek. New Yorkban él megértő férjével és mostohafiával és Maxie kutyusával. Az idejét leginkább bent tölti írással és olvasással, egyedül a csokoládéért és a napfényért mozdul ki,- ebben a sorrendben.
Könyvei: Így éltünk (How we lived), Mr. Darcy nyomában-Gimis verzió (Finding Mr. Darcy-High School Edition) és a Blood Hex
