Könyvekről őszintén

Könyvlelő

Könyvlelő

Kate Furnivall: Árnyak a Níluson

2016. augusztus 31. - Molyolda_Kritta
Megtalálom. Bármibe kerül is. Jessica Kenton az éjszaka közepén kisöccse rémült sikolyára ébred, s mikor másnap reggel nem találja őt a szobájában, csak annyit mondanak a szülei róla, hogy elment. Soha többé nem beszélnek róla. Húsz évvel később, Jessie-t ugyanaz a rémálom gyötri. Valójában sosem heverte ki, hogy gyerekkorában elszakították imádott öccsétől… és most eltűnik másik testvére is, a régészettel és egyiptológiával foglalkozó Timothy. Jessie elhatározza, hogy ezúttal akár élete kockáztatásával is megtalálja a testvérét. Tim misztikus, mások számára megfejthetetlen nyomokat hagy nővérének, melyek a gyönyörű és lázongó Egyiptom veszedelmes sikátoraiba és sivatagába vezetnek. Szerencsére Sir Montague Chamford, az elszegényedett arisztokrata felajánlja a segítségét a szorult helyzetben lévő lánynak. Kairó és Luxor árnyas utcáin, s a sivatag engesztelhetetlen pusztaságában azonban a bosszú is lecsapni készül rájuk.Lebilincselő történet családról, testvéri szeretetről, szerelemről és bátorságról, hazugságról és kalandról.
A történetet a fülszöveg nagyon jól összegzi, talán nem is érdemes mélyebben belemenni, ezért nem fogom elmesélni a teljes cselekményt, maradjon némi meglepetés is.

Van egy olyan hely a városban, ahol sikerkönyveket lehet kikölcsönözni, vagy éppen sikerkönyveket olcsóbban megvenni mindezt csak azért, mert előttünk már páran elolvasták. Nincs ezzel semmi baj, mert ettől függetlenül még szép állapotú könyvek ezek és a lényeg, hogy viszonylag új megjelenések. Az első látogatásom eredményeként ebben a kölcsönző/könyvesboltban hazajött velem Kate Furnivall-tól az Árnyak a Níluson c. regénye.
Fel voltam dobva a szerzeménytől, imádtam a borítóját, de egy ideig itt meg is állt a kapcsolat köztem és a könyv között. Felkerült a polcra és csak nagy sokára jött el a pillanat, hogy belekezdjek. Igaz, hogy a történet csábítónak tűnt, ennek ellenére mégis húztam-halasztottam az olvasást, pedig az írónő a kedvenceim között van, mivel az általa írt történetek rejtélyesek, történelmi szálakkal bőven át vannak szőve és általában teljesen el lehet merülni a regényeiben.

Ilyen kép készült akkor amikor olvastam a könyvet. Egy forró habos kakaóval a legtökéletesebb.

Képtalálat a következőre: „kate furnivall picture”
Véleményem
Ennél  a könyvnél picit beigazolódott a félelmem, mert nem nyűgözött le annyira, mint amennyire vártam volna. 
A történet az elején felborzolja a kedélyeket, egy olyan momentummal indul, ami utána végig fogva tart és szerintem egy picit el is viszi a történetet Georgie irányba, holott tudom, hogy ez a szál direkt az egyik figyelemfelkeltő része a regénynek, de valahogy én egy picit soknak és vontatottnak éreztem azt, ahogy Georgie-t és az ő fura szokásait, valamint a köré szőtt rejtélyt megismerjük.
Jessica Kenton ezzel szemben egy roppant belevaló, szerethető szereplő, aki bátor, elszánt és egy igazi amazon az 1930-as években, ahol a nőkre még koránt sem ez a fajta tettvágy volt a jellemző. Ez a nő mindent bevállalt, azért, hogy kiderítse mi történt azon a bizonyos reggelen, amikor az egész élete megváltozott és mindez végig kísértette a gyermekkorát. 
A végén találkozik a regény két fő szála, de addig sok izgalom, romantika, bánat és a gyönyörű Egyiptom kíséri végig a szereplőket és minket olvasókat is..

Képtalálat a következőre: „kate furnivall picture”
Úgy éreztem, hogy az írónőhöz az Oroszországban játszódó regényei közelebb állhattak, mert a történelmi szál azoknál sokkal erősebb volt, én személy szerint jobban el tudtam bennük mélyülni.
Ennél a regénynél viszont érdekes volt, hogy annak ellenére, hogy  két szálon futott a történet mégis végig azt éreztem, hogy egy kerek egészet alkot, ami az egyik részből hiányzott azt a másikkal kiegészítette. Mindjárt mondom is, hogy hogyan értem ezt. Jessica részéről igen erős volt a kaland és a romantika, míg Georgie részéről az egyén pszichéje került előtérbe, az adott szereplő agyába nyertünk bepillantást, ami néha lenyűgöző, néha pedig kimondottan félelmetes volt. Annak aki találkozott már beteg emberekkel talán picit könnyebben megy ezen részek megértése, mert rendkívül jól felépítve tárja elénk Georgie tekervényes és néhol elképesztő gondolatait, érzéseit.
Nekem Georgie egyértelműen kicsit sok(k) volt, míg Jessica-t kimondottan szerettem, vele könnyebben ment az azonosulás és csodáltam azért, hogy valóban következetesen végigvitte a kitűzött célt, nem hátrált meg egy pillanatra sem. 
Egyiptom a könyv alapján még jobban felkeltette az érdeklődésemet, igazán hangulatosak voltak a leírások, de sajnos ettől még a regény a középszerűségbe süllyedt, annak ellenére, hogy a vége egész izgalmasra és fordulatosra sikerült. Nem is haladtam ennek megfelelően túl gyorsan a könyvvel, bár bevallom volt egy-két oldal amit át is ugrottam, mert annyira nem kötött le az adott pillanatban, ettől függetlenül nem vesztettem el az érdeklődésemet az írónő könyveivel kapcsolatosan, mert bízom abban, hogy lesz egy olyan regénye is, amikor a történelmi hátteret és az izgalmat is a lehető legjobban fogja ötvözni.

Nekem a magyar kiadás borítója tetszik a legjobban, hoztam egy kis ízelítőt a külföldi kiadások borítóiról is, amik szépek ugyan, de mégsem sikerült azt a hangulatot megteremteniük, amit a magyar verziónak.


Képtalálat a következőre: „kate furnivall picture”Képtalálat a következőre: „kate furnivall picture”Képtalálat a következőre: „kate furnivall picture”

Erin Butler:Mr Darcy nyomában-Gimis verzió

A 16 éves Liza Johnson igazi Jane Austen-rajongó: lábán Pemberley-zokni, táskájában az imádott írónő összes műve egy kötetben, és olyan régiesen beszél, mintha maga is az egyik Austen-regényből lépett volna ki. Addigi, látszólag nyugodtnak és örök szinglinek tűnő élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik a színen Mr. Tökéletes, aki akár Mr. Darcy inkarnációja is lehet(ne), de ott van még a legjobb barátnő, Janie expasija is, és a képbe még egy szexi angol srác is bekavar, aki akcentussal csókolózik… 

Liza elég rendesen bajba kerül, anyai tanács híján és jobb ötlete nem lévén, Jane Austenhoz és karaktereihez fordul segítségért – elvégre ki ismerné náluk jobban a flörtölés és a szív rejtelmeit… 

Kérdés, hogy a kétszáz éve még remekül működő szokások átültethetőek-e napjainkba, és hogy Lizának is az a sors jut-e, mint névrokonának, Eliza Bennetnek: megtalálja-e a saját Mr. Darcyját…

 

 

 

Véleményem

 

Liza Jhonson, aki éppen csak bontogatja gimis szárnyait Janie barátnőjével egyetemben, igazi Jane Austen rajongó, legkedvesebb elfoglaltsága a Büszkeség és balítélet olvasgatása és a könyvből előrántott idézetekkel az agyára menni a környezetének, igaz szerintem legtöbbször a filmváltozatot emlegette, de ez nem is lényeg. Ő az, aki  még attól sem riad vissza, hogy Jane Austen pólót és Pemberley-zoknit(!) viseljen és igazi kettős személyiségével lavírozzon a való életben, bár néha az az érzésünk, hogy nem is tud különbséget tenni a fikció és valóság között. Kicsit el van rugaszkodva a valóságtól a szentem, ettől olyan kis naivának tűnik, aki azt sem tudja, hogy éppen mi zajlik körülötte, de a pilláit rebegtetve repül virágról virágra, azaz srácról srácra Teszi mindezt úgy, hogy szinte nem veszi észre a nyilvánvalót. Liza romantikus énje egyszerre több vasat is tart a tűzben és valahogy nem bír rájönni arra, hogy melyik mai srácból lenne a legjobb Mr. Darcy számára. 

 

Kicsit vegyesek az érzéseim a könyv elolvasása után. Tipikus szerettem is, meg nem is érzések kavarognak bennem. 

A könyvtárban akadt meg a szemem a szép sárga borítón, olyan igazi élettel teli, vidám történetnek ígérkezett, azt az aprócska tényt, hogy gimis verzió már csak itthon vettem észre. Mivel általában úgy járok könyvtárba, hogy van 10 percem a könyvek kiválogatására és visszavételeztetésére, így amennyiben nincs konkrét könyv, amit félretetettem, akkor gyakran előfordul, hogy borító alapján kapkodok ki könyveket. Ennek ellenére, mivel szeretem Austent nem volt kérdés, hogy el fogom-e olvasni. 

 

A célközönség a 13-16 éves korosztály lehet, nekem ebben csak az volt a bökkenő, hogy számukra szerintem túl sok és esetleg még érthetetlen is a sok Austen utalás és visszacsatolás. Valószínűleg a célközönség jobban örült volna a Ryan, Ben és Will közötti vívódásnak, mindenféle Austen rajongás nélkül, mert szerelmi katyvasz az így is volt bőven, meg csúcsszuper angliai utazás, Austen emlékhelyek meglátogatásával teletűzdelve és emelett szomorú események is vittek színt a történetbe. Szerintem alapjában véve egy jó kis történetet lehetett volna kihozni Austen nélkül is, igazi gimis könnyed romantikát, vérfarkasok, vámpírok, zombik és egyéb manapság oly népszerű lény nélkül. Tehát az alapötlet nem volt rossz, csak egy picit elcsúszott. 


 

 

Szerettem: A sok, sok Austen utalást, főleg az angliai utazás alkalmával az emlékhelyek leírását. A Pemberley-zoknit, ezt egyenesen imádtam! Liza és Janie kettős narrációját, attól, hogy nem csak egy nézőpontból ismerjük meg a történeteket sokkal érdekesebb lett a történetvezetés is. Will és Ryan két csodapasi lehet, hatalmas türelemmel és rajongással vannak felvértezve a szeretett nő irányába, le a kalappal, ha léteznek még a mai világba ennyire szimpatikus fiatalok. Azt is szerettem, ahogy a gyász, a betegség és a kétségek megjelennek, na meg azt ahogy lopva felhívja az írónő a tinik figyelmét a netes társkeresés veszélyeire. A vége érdekesen, de számomra tetszetősen alakult. Végül, de nem utolsó sorban a borítót is szerettem, igazi fiatalos és vidám, pedig csak 1-2 színnel játszik, valóban figyelem felkeltő.

 

Nem ♥ : Liza naivsága és elvarázsoltsága nekem picit képmutatónak tűnt. Janie lelkivilágáról, arról, hogy hogyan élte meg a számára oly nehezen feldolgozható időszakot többet szerettem volna tudni és az ő nézőpontjából is szívesen olvastam volna részletesebben a fiúkhoz fűződő érzéseiről és arról, hogy hogyan éli meg a barátnője hirtelen jött sikereit a pasik körében. Szerintem Janieben sokkal több lett volna és a fiúk is csak tengtek-lengtek a történetben, egyáltalán nem voltak hasznos mozdonyok, hogy egy Thomas a gőzmozdony fordulattal éljek. Néhol egy kicsit elnagyolt volt a történet, itt-ott maradtak üres foltok és kérdőjelek, a vége is picit összecsapott lett, amennyire rétestészta volt az eleje azzal szemben az angliai út és a vége olyan sietősen lezárt lett, pedig lehetett volna részletezni ezeket a részeket.

 

A pöttyös könyveket annak idején sokkal jobban szerettem, vagy csak én öregedtem ki a témából,. Ettől függetlenül a fiatal felnőttek körében érdeklődésre tarthat számot, mert feszegeti a mai kor problémáit, valamint annak buktatóit, van benne love story, gyász és betegség, szülő-gyerek kapcsolat és ezek mind-mind olyan témák, ami az adott korosztályt foglalkoztatja. Az, hogy Jane Austen-t is beleszőtte az írónő a történetbe a felnőtt korosztályt, aki kezébe fogja a könyvet remekül el fogja szórakoztatni, mert ők már tudják, hogy mitől döglik a légy és annak is tudatában vannak, hogy mit várnak Mr. Darcytól, már értik a lényeget és picit közelebb kerülhetnek a fiatalokhoz is. 

 

Értékelés: 5/3

 

Az író:  

Erin igazán szerencsés, két munkája is van, amit szeret, könyvtárosként egész nap könyvekkel lehet és emellett író is. Olyan könyveket ír, amit ő maga is szeret olvasni. Kedvencei a YA és a NA könyvek. New Yorkban él megértő férjével és mostohafiával és Maxie kutyusával. Az idejét leginkább bent tölti írással és olvasással, egyedül a csokoládéért és a napfényért mozdul ki,- ebben a sorrendben.

Könyvei: Így éltünk (How we lived), Mr. Darcy nyomában-Gimis verzió (Finding Mr. Darcy-High School Edition) és a Blood Hex 

Az írónő hivatalos oldala

Gerald Durell-Állatkert a poggyászomban

Kamerun, Te csodás! 
Kamerun maga lehet a természeti csoda, legalábbis ahogy Gerald Durell könyvében megjelenik a táj, az élővilág és az ott élő emberek.
Erről a könyvről, -mint általában Durell könyveiről - csak és kizárólag legekben lehet beszélni. 
A stílus egyedülálló, közlékeny, mert ő maga remek elbeszélő. Szinte megelevenedik előttünk Gerald Durell és az ő kis társasága, mely legfőképpen az általa begyűjtött állatokból áll. 
Az a cél amiért elindul, hogy a legkülönfélébb állatokat begyűjtse és egy állatkertet létrehozzon, ezáltal megmentve őket a kihalástól igazán figyelemre méltó. Egy modern Noé volt, aki állatokat mentett, szeretett inni, táncolni és keményen dolgozni, rajta kívül talán nincs még egy ember, aki ennyire empatikusan és ugyanakkor viccesen állt volna az állatokhoz, mint ő. 
Egy két kedvenc részemet muszáj kiemelnem, ilyen volt például az anakonda befogása, annyira szemléletes volt, hogy szinte hallottam a kígyó hangját, vagy a begyűjtött békasereg összefogdosása, amikor szökni támadt kedvük szinte könnyesre nevettem magam. Ott volt még a kis mókus, aki annyira ragaszkodott hozzá, hogy még az ágyába is beférkőzött, vagy a csimpánz, aki kiváló memóriával és egyéniséggel rendelkezett, ráadásul színes pulcsikba ült be a motor oldalkocsijába, mind-mind színesítik és egyedivé varázsolják a történetet. 
A bafuti Fon pedig kihagyhatatlan pasas, ő egy igazi kis király a saját népe szemében, a rengeteg feleségével és hatalmas szívével imádnivaló egyéniség, aki személyiségével színesíti és emeli a történetet, közben csak annyit tesz, hogy éli a mindennapjait és ő is csodálja Durell-t, igaz leginkább a hangfelvevő gépe miatt, ahogy annak örülni tudott és ahogy mindez átjött a könyvön.... 
Igazi állatvédő, remek író és egy olyan ember akire érdemes felnézni, mert valóban rengeteget tett az állatokért és mindezt megpróbálta közvetíteni a külvilág felé is. El tudnám képzelni, hogy egy ilyen könyv remekül beilleszthető lenne az alsó tagozatosok tananyagába, mert lehet belőle tanulni, és a tömör tények valóban szórakoztató formába kerülnek az olvasó elé.

Jacqueline Winspear-Maisie Dobbs és a háborús rejtély

Azt hiszem lesz még egy könnyed nyomozós sorozat, amit olvasni fogok, ha az Ulpius-ház után valamelyik kiadó folytatni szeretné egyáltalán. Leszögezem nem azért, mert ellenállhatatlanul izgalmas volt, hanem van egy alaphangulata és egy precíz történetvezetése, ami nem volt rossz.

Az Edgar Allan Poe-díjra is jelölt írónő, Jacqueline Winspear 1955-ben született Kentben. Nem is csoda, hogy a történetet is Angliába helyezi és milyen jól teszi, mert Anglia nyomozással összekötve már eleve népszerű az olvasók körében.

 

A történet az 1910-es években kezdődik és a háború előtti és utáni időben ugrálva tárja elénk Maisie Dobbs életét és kalandjait. 

Egyáltalán nem zavaró tényező, ahogy csapong az időben. A kimagasló intelligenciával és tanulás utáni vágyával Maisie túlnő a korlátain és számos nehéz illetve izgalmas történést átélve jut el odáig, hogy független, fiatal nő váljon belőle.

A történet során Maisie mindvégig fejlődik, testileg és lelkileg egyaránt, ezt remekül ábrázolja az írónő. Ahogy a háború és a háború utáni jelenkor megelevenedik egy gyenge krimiszállal kerül összefűzésre egy kerek egésszé. Az írónő a háború következményeiből bontakoztatja ki a krimi vonalat, ami egyáltalán nem izgalmas és nem kelt feszültséget, sajnos. Amennyiben ez a szál jobban kidolgozott, vagy izgalamsabb lett volna biztos, hogy maga a könyv maximális pontszámot kap tőlem, mert valóban jól kigondolt és felépített volt a regény, az alapelgondolás is nagyon tetszett.

Úgy gondolom, hogy van még több is Maisie Dobbs-ban és a krimi szálban egyaránt, amit talán a következő részben már meg is fogunk kapni, mert az ígéretet ott hordozza magában a stílus és az alapötlet egyaránt ahhoz, hogy egy igazán érdekes nőcis krimi legyen.

A karaktereket pont olyan részletességgel tárja elénk az írónő, mint a történelmi hátteret és a háború szörnyűségeit vagy a gazdagok fényűző világát. Ez a részletesség agyon tetszett a regényben.

A meglepő fordulat sem hiányzik a könyvből, amikor már ott tartunk, hogy mindent tudunk Maisiről jön egy csavar, ami egy picit földhöz vág, mert nem számítunk rá. A háború alaphangulata végig megmarad a regény folyamán, a vége felé még karakteresebben vissza is köszön. Egy picit több humort én személy szerint szerettem volna érezni, mert így a sok rossz csak egyre fokozódott és nem volt olyan rész, ami elvette volna ennek az élét és picit ezáltal jobban ösztönözte volna az olvasót is arra, hogy még többet akarjon olvasni Maisie Dobbsról és nyomozásairól.

Összességében tetszett, csak nem egy ennyire komor és lehangoló krimit vártam. Ettől függetlenül az esélyt meg fogom adni, ha szembe jön a második rész is.

Fülszöveg:

 

Maisie Dobbs pszichológus és nyomozó tizenhárom évesen kezd dolgozni – egy elegáns londoni villában cselédként alkalmazzák. Egy nap az úrnő, Lady Rowan Compton a könyvtárban talál rá az olvasó lányra. Maisie rettegve várja az elbocsátást, ám legnagyobb meglepetésére Lady Rowan és a család barátja, dr. Maurice Blanche is támogatja a taníttatását. De a világháború keresztülhúzza Maisie számításait, és röviddel azután, hogy megkezdi tanulmányait a Girton Főiskolán, Cambridge-ben, a lány a tengerentúlon vállal ápolónői szolgálatot.

 

Évekkel később, 1929-ben a híres Maurice Blanche (aki elismert segítője volt a Scotland Yardnak) tanítványaként saját vállalkozásba kezd. Első megbízatása egy unalmasnak tűnő hűtlenségi ügy, melynek során a nyomok nemcsak egy gyilkoshoz vezetnek, de hogy megfejthesse a rejtélyt, Maisie-nek vissza kell térnie a háborúba, amelyet olyannyira el akar feledni…

Esmahan Aykol-Boszporusz Hotel-negatív kritika a köbön

Az ígéretes cím, borító és fülszöveg ellenére sajnos egy nagyon negatív kritika következik, ritkán kelek ki magamból ennyire egy könyvvel kapcsolatban, de most nagyot csalódtam, vagy csak egyszerűen túl nagyok voltak az elvárásaim, nem tudom....

A könyvet már régebben is nézegettem, ezért is örültem, amikor a Rukkolán szembe jött velem, hát így lett az enyém és akkor még nagyon örültem neki, felkerült egy időre a polcra, de csak addig, amíg úgy nem éreztem, hogy most vágyom egy csajos krimire, egy fiatal Miss Marple-ra. 

 Egy sorozat indító köteteként egyáltalán nem állta meg a helyét, kapkodó, csapongó, hemzseg a nyelvi és szerkesztési hibáktól. Az alapötlet, hogy Törökországba helyezi az író a történetet még jó lett volna, de jött a rengeteg, a történet szempontjából jelentéktelen és jellemtelen szereplő, akik teljesen elrontották már az elején a hangulatot. Olvasás közben arra kellett figyelni, hogy most éppen melyik ismerőséhez csapódik Kati, aki egyébként a nyomozós szálat lenne hivatott vinni, mint egy jó főszereplőhöz illő volna, ennek ellenére folyamatosan a török nyelvtudásával kérkedik, ami szerintem a történet egy igen jelentős részét kitette. Jó, elhiszem mennyire jó is, hogy németként megtanult 13 év alatt törökül, de ezt minek vajon ennyire hangsúlyozni? A németeket úgy állította be, mint valami bugyuta, alantas népség, amire még Katival is ráerősít a kávézós résznél. Teljes mértékben sztereotípiákra épít az író, amellett, hogy néhol már-már örülnék, mert megcsillan egy-egy török gyöngyszem, mint a Boszporusz, de akkor ismét ugrik egyet és máris a török gazdasági, társadalmi helyzetet (vajon ez is, hogy jön a történetbe?) elemzi. Ez ismét elvesz a történet lényegéből és az idegesítő momentumok sokaságát gyarapítja. 

 

Aztán ott van a könyvesboltja, ami szintén egy színes része lehetne a történetnek, ehelyett csak idegesítően elhanyagolja a boltot, ami valamilyen rejtélyes módon mégis megy szinte magától annyira, hogy Katink egy remek lakást béreljen és neki tudjon állni egy botcsinálta nyomozó szerepében tetszelegni. 

Ami mellett szintén nem tudok elmenni az a szerelmi szál, hát borzalmas amit azzal a nyomozóval művelt, mint valami szende szűz, aki kiállt az utcasarokra, már elnézést, de szőrnyű volt olvasni azokat a részeket, ahogy a nyomozóval tipródik. Teszem hozzá Katink már régen elmúlt 18, szóval nem is értem miért akarja az írónő egy ilyen karakterhez rendelni a szerelmi szálat, amikor egy felnőtt és érett nőt próbál nekünk eladni, egyébként. 

Összegezve, végigkínlódtam, mert nem szeretek semmit félbehagyni, de amennyiben lehetőségem lenne rá akkor sem olvasnám el a következő részt. 

 

Megjegyzem annyira örültem, hogy talán végre egy jó kis krimit olvasok, ahol ismét nő nyomoz, mivel úgy lett beharangozva, hogy Miss Marple kishúgát látjuk majd viszont a lapokon, Kati Hirschel személyében és erre jön ez az otromba, követhetetlen és bevállalom a végletekig unalmas krimi jellegű könyv. 

A.M. Aranth: Cleadur Dobszó a ködben-Holdárnyék-sorozat I.

Lehet, hogy lassan YA rajongó leszek? Nézzük is, hogy miért mondom ezt.

 

A Cleadur Dobszó a ködben egy misztikus és rejtélyes YA regény, mondom ezt annak ellenére, hogy az első pár oldal után azt hittem valamilyen horror regénybe csöppentem, jegyzem meg engem egyáltalán nem zavart, sőt adott némi alaphangulatot. Köd és rejtély, egy pici, de tényleg csak pici horrorisztikus szállal átszőve. Kicsit furcsa, de szerethető szereplőkkel és mellékszereplők hadával ismerkedhetünk meg így a kezdetek kezdetén. 

Egy sorozat első részeként remekül megállja a helyét, újszerűen ötvözi a valóságot és a misztikumot, néhol elmosódik a határ, mindeközben megtudjuk a lényeges információkat, amitől végül összeáll a kép, igaz csak a vége felé, de addig is megismerjük a szereplőket, a ködöt, a kisvárost és az iskolát. Mindezt egy olyan köntösbe burkolva, ahol a feszültség folyamatos, a figyelmünk nem lankadhat egy pillanatra sem. Amikor már éppen éreznénk, hogy most biztos nem fog történni semmi, akkor jön egy HUHA!, ez meg mi a fene volt? rész és máris peregnek a lapok, mert egyre többet és többet akarunk megtudni a rejtélyről. 

 

Először nem voltam benne biztos, hogy én leszek a könyv célközönsége, de ez az érzés az első 10-20 oldal után teljesen elmúlt, egyre jobban űzött a kíváncsiság, hogy haladjak előre és végre eloszoljon a köd, mert az bizony volt eleinte, sőt mondhatni a végéig nem jöttem rá, hogy mi és miért történik a szereplőkkel.  Elsőre nem tudtam hova tegyem a rejtélyt és végig próbáltam kitalálni, hogy vajon mi lehet az ikrek Amy és Gary, valamint a családjuk és környezetük titka. Be kell vallanom, hogy nem sok sikerrel, mert teljesen rossz felé gondolkodtam, így egészen a regény végéig kellett várnom arra, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz, de még így is maradt sok-sok nyitott kérdés, ami nem is meglepő hiszen egy sorozat első részéről beszélünk. 

 

A szokásos amerikai tinédzser mindennapok, bál, pia, zene  itt is megvolt, de ahogy ezen túllendültem (főleg a sok pián) már tudtam a misztikus és izgalmas eseményekre koncentrálni, az apró elszólásokra, a rejtélyes üzenetekre és a titokzatos kék köpenyesekre. Volt pár momentum, mint pl. zenekar, a sok bor, vagy amikor 14 évesen autóval "kirándulnak"szerintem elbírt volna egy picit erősebb szerkesztői belenyúlást a leírásba, mert volt egy-két dolog, ami nem állt arányban a 14 évesek világával, vagy éppen kicsit kuszák voltak az időbeli utalások, (itt bevallom, hogy a koncertezős részt át is ugrottam, mert nekem egy kicsit túl volt már a zenekar ajnározva és elvonta a lényegről a figyelmemet, de ez legyen az én bajom),  de ettől eltekintve nagyon tetszetős maga a történet és biztos vagyok benne, hogy leköti és elszórakoztatja a megcélzott korosztályt, sőt állítom még minket felnőtteket is. Akár fiúnk, akár lányunk van és már nyitott a kicsit erősebb fantasy YA könyvekre (14-16 éves) bátran adjuk a kezébe, mert nem csöpögős, nincs tele bugyuta klisékkel, amitől a fiatalok is a falra másznak, hanem igazán remek  szórakozást nyújt. 

 

Az viszont nem árt ha jó a névmemóriánk, mert sok-sok nevet kell észben tartanunk, főleg a végén, hogy tudjuk ki, hova, hogyan és miért. Ez nem árt, mert vélhetően a következő rész a most megismert szereplőkre fog épülni.  Tudom ez egy picit így rejtélyes, de érdemes belevetni magunkat a sorozatba, mert szerintem még sok izgalmat fog tartogatni számunkra. 

 

 

 

Az igazgató volt számomra a legérdekesebb, legsokoldalúbb karakter, nagyon el volt találva az, ahogy félelmet és szimpátiát kelt egyszerre, a többiek nem sok fejlődést mutattak, igazából a srácok picit egyformák voltak, de attól függetlenül az ikrekkel szimpatizáltam és drukkoltam, hogy végre a szemük elől eltűnjön a köd és rájöjjenek a titokra, ami érezhetően körüllengi őket és környezetüket. 

Tank, a macska volt még aki remekül belesimult a történetbe és megjelenésével fokozta az izgalmakat. 

 

Az iskoláról is kell ejtene pár szót, mert annyira érdekes, hogy nem lehet elmenni mellette csak úgy. Az amerikai oktatási rendszerbe beágyazva, prefektusokkal, bálokkal és szinte már-már Harry Potter szerű karakterekkel, vagy éppen épületekkel. A suliban még gázlánggal világítanak, ódon épületek között tanulnak a diákok és a hagyományokhoz megrögzötten ragaszkodó tanárok okítják őket, sőt ők talán többek is, mint egyszerű tanárok, mert már-már valószerűtlen az oktatási rendszerük. Azt várnánk, hogy egyszer csak megjelenik Harry és elkezd csapkodni a varázspálcájával, de ettől nem kell félni, erre nem vetemedik az író, mert ide valahogy nem is illene a csiribi-csiribá, ennél sokkal jobban a misztikum felé hajlik a történet, nem pedig a varázs irányába. Varázsolni tehát senki nem fog, de minket elvarázsol a történet, és a köd világa elkezd összeolvadni egy álmos, ködös kisváros lakóinak életével. 

 

Egy remekül kitalált történet első része -ráadásul magyar szerzőtől!-, ami fokozza az izgalmakat és arra késztet, hogy minél előbb elolvassam a második részt is, mert felkeltette az érdeklődésemet és elkalauzolt egy misztikus világba, ahol a kék köpenyesek és a köd az úr, ahol a feszültség folyton nő és újabb izgalmakat várnak ránk olvasókra, mert érezzük, hogy ez még csak a kezdet.

 

 

 

Fülszöveg

 

Amy Soleil élete nem egyszerű.

Nem elég a kamaszkor nehézségeivel vívott, nyomasztó állóháború, az is megkeseríti életét, hogy szinte évente új városba költöznek, új iskolákban kell bizonyítania.

Viszont azzal, hogy nem elég talpraesett, senki sem vádolhatja: amikor valami titokkal vagy rejtéllyel találkozik, azonnal fejest veti magát a megfejtésébe.

Moonshadow viszont, ahol idén kikötöttek, igazán különleges hely: az iskola ódon kastélyra emlékeztet, szinte mindig fenyegető köd gomolyog csipkés tornyai között, a portás kardot visel, az igazgató leginkább egy hatalmas, fekete pókra emlékeztet, eltűnik egy közkedvelt tanár… Sőt, még Amy szülei és nővére is máshogy emlékszik a múltra, mint ahogy az megtörtént, furcsa, sosem volt eseményekről és ismeretlen helyekről beszélnek. De legnagyobb örömére a lány hamar egy zenekar dobfelszerelése mögött találja magát, és végre bandájával a vágyott hírnév közelébe jut.

Amikor ijesztő, kék köpenybe burkolózó emberek kezdenek ólálkodni az iskola körül, akiknek valahogyan minden titokhoz közük van, Amy pedig rálel saját magára egy közösségi oldalon, újdonsült barátaival kockázatos nyomozásba kezd, hogy megtalálja az egyre sokasodó rejtélyek kulcsát… amíg még lehet.

Bizony, Amy Soleil élete egyáltalán nem egyszerű.

A Holdárnyék-sorozat első részével kezdetét veszi az izgalmas, az egész világon és történelmen átívelő kaland.

 

Főnix könyvműhely

360 oldal

Ya, urban fantasy

 

Isbn: 9789637051746

R. Kelényi Angelika- Negyven felé pártában-nőcik a pácban

Az elmúlt időszak nagy globális problémája a szingli élet viszontagságai. Láttunk számos filmet, cikket, vagy éppen sorozatot, ami ezt az állapotot feldolgozta. Gondoljunk itt Brigite Jones naplójára, vagy éppen a Sex és New York szereplőire, de  a női magazinok is hónapról hónapra meglovagolják a témát. Ettől függetlenül nem teljesen új ez a probléma, már Jane Austen korában is voltak szinglik, csak akkor vénkisasszonyoknak hívták őket, de a fogalom már nem új és sokan meg is lovagolták a témát minden irányból. Egy szónak is száz a vége elképzelése mindenkinek van a témáról, akiket érint azok sóvárognak egy család után, akik pedig a másik végen a tutiból szemlélik a szingliket, na ők (akár bevallják, akár nem ) alkalmanként picit irigykedve figyelik a szingli vagyok és azt teszek, amit csak akarok, mert független vagyok életét. 

 

Valójában nem vagyok a téma szakértője, de kíváncsi voltam, hogy a borítója alapján igazán csajosnak gondolt könyv valójában humorbomba, vagy egy erőltetett menet. Hamar, már rögtön az első pár oldal elolvasása után rá kellett döbbennem, hogy ez a könyv bizony a humorbomba kategóriába tartozik, nem is kicsit, nagyon.

 

Adott két lökött, de kedves és vagány csaj Bori és Cica, akik végigjárták már a társkeresés rögös útját, a netes vakranditól kezdve a szórakozóhelyek során át a különböző segítséget kínáló csodamókusokon át. Ettől függetlenül még mindig egyedül élik az életüket és vágyakoznak a látszólag lehetetlenre egy normális pasira, aki csak nem akar jönni, az a bizonyos óra pedig már 40 felé ketyeg. 

 

Kettőjük külsőre különbözik, de mindketten nagy lendülettel és néha hullámvölgybe kerülve vetik bele magukat a keresgélésbe, Cica és Bori mindketten képesek kínos, vagy éppen mulatságos kalandokba keveredni, persze az olvasó nem kis derültségére. A keresgélés során mi is a csajokkal együtt izgulunk és mulatunk a kalandjaikon, vagy éppen picit átérezzük azt, hogy ők is vágynak és hajtanak egy számukra megfoghatatlan csodára, a számukra rendelt PASIRA.

 

Egy kalandosra sikerült Isztambuli rész után kiderül, hogy a könyv olvasása során megkedvelt csajok,  megtalálják-e a számukra rendelt életük párját, vagy továbbra is ballagnak 40 felé pártában. 

 

Egy szórakoztató, csajos könyv, nőkről nőknek humorosan, feszegetve az oly sok nőt érintő problémát a szingliséget. Brigite Jones és Sex és New York rajongóknak kötelező! 

Nagyon jól szórakoztam olvasás közben és valóban úgy éreztem, hogy Cicát és Borit érdemes lenne megismerni, ha szembe jönnének az utcán, mert értékesek, céltudatosak, ugyanakkor sebezhetőek, mint mi mindannyian. Mindez remek humorral fűszerezve R. Kelényi Angelikától. 

 

Egy kis műhelytitok: a karaktereket valós személyek ihlették és a történetek többsége valóban megtörtént. 

 

Értékelés: 5/5

 

Fülszöveg: 

De tényleg, hol bujkálnak az egyedülálló pasik? 

Bori és Cica a negyvenes éveikben járnak, csinosak, intelligensek és humorosak. 

Ja, és szinglik. Ők ketten már tényleg mindent megpróbáltak a hosszú évek alatt, hogy felkutassák a férjnek valót, azonban igyekezetük eredménytelen maradt. Valami mindig hiányzott… a pasikból. Bori nyitott, minden pasiban a nagy Ő-t keresi, Cica viszont válogatós. 

Miért nem lelik a PASIT? 

Elkeseredés helyett humorral élik meg a pasizással teli mindennapokat. A balul elsült randik csajos összeröffenéseik könnyesre nevettető sztorijaiként vonulnak be életük történetébe. 

A két kényszerszingli Isztambulba utazik pihenni, ahol hihetetlen kalandokban van részük, és az is kiderül, végre rájuk mosolyog-e a szerencse. 

R. KELÉNYI ANGELIKA boldog házasságban él, karaktereit valós személyek ihlették, a történetek nagy része valóban megtörtént, még ha néha nehezen hihetőek is. Új regénye ismét megnevetteti az olvasókat, ami gyógyír minden bajra.

 

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 230 oldal

ISBN: 9786155252570

 

A könyvért köszönet a Kiadónak!

Ariela Grandi: Csodálatos világ

"Évezredek óta mesélünk gyermekeiknek esténként az ágyon ülve, elalvás előtt, varázslatos meséket, vagy kitalált történeteket. Úgy, mint az indiánok a tűz mellett, vagy az iglukban az eszkimók, a vastag takarók alatt. Királykisasszonyokról, hősökről, furcsa, nem létező lényekről. De mi van, ha egy monda mégis igaz...."
Így indul ez a mesés fantasy regény, Ariela Grandi tollából. Ariela Szlovákiában, Nyitrán él és alkot. Már gyermekkorában kacsingatott az irodalom felé, felnőttként rövid krimi történeteket írt Szlovákiában és magyar hetilapokban. Magyarországon az első megjelent könyve a Csodálatos világ.
Képtalálat a következőre: „pink sky picture”
Ebbe a világba szeretnék nektek egy pici betekintést adni, mert én még emlékszem, amikor pici gyermekként nagymamám sárkányokról, királylányokról és vitézekről szóló történeteket talált ki nekem és csak mesélt és mesélt, én pedig tátott szájjal hallgattam, hogy éppen milyen mesevilágba repülhetek el. Ez a gyermekkori érzés azonban felnőttkorba már nem kíséri el az embert, legtöbbször. 
A csodálatos világ egy picit visszarepített e gyermeki időbe, amikor még igazán el tudtunk merülni egy-egy képzelt világban és szerettük, vagy éppen gyűlöltük a szereplőket. Ez egy csodás mese,  ami a felnőtteket is kiragadja a valóságból és újra tudnak hinni abban, hogy létezik valahol egy mesés világ, ahol hihetetlenül rózsaszín az égbolt és az ott lakók ugyanúgy szeretnek és gyűlölnek, háborúznak és ünnepelnek, ahogy mi a saját világunkban.
Csodálatos világA regény hőse Leni, egy bukott ember a földön, tudjátok úgy nagyon összejött neki minden, de  hirtelen a  Pillangók földjén, a feldokok között találja magát, ahol nem kis bonyodalomba keveri saját magát. Szép lassan megismeri a Pillangoföldi feldokokat, a Szivárvány völgy vad lakóit,  akikhez egyre több érzelem kezdi kötni. Az igaz barátság, a szerelem, a kétely, a gyűlölet és a bizonytalanság, mind megjelennek a regény folyamán.  Két nép vívja háborúját és Leni e viszályos idők közepén csöppen közéjük, de vajon túlélheti-e a számára oly ismeretlen világban, ahol minden érzés mégoly ismerős is? Túlélheti-e ott ahol a feldokok lepkéken és pegazusokon szárnyalnak, ott ahol vad guzgodokra kell vadászni a túléléshez, ott ahol megvetik az embereket, van esélye Leninek?
Hősünk megannyi nehézség árán próbálja a helyzetből a legjobbat kihozni, akár az élete kockáztatásával is. 
A történet végére az is kiderül, hogy Leni az emberek világát, vagy a lenti, új és mesébe illő világot választja-e.
Attól ne féljünk, hogy szerelmi bonyodalom nélkül maradunk, mert a történet érdekes szerelmi szálakkal és sokszögekkel van megbolondítva, van miért drukkolnunk és talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a történet folyamán a váratlan fordulatból sem lesz hiány.
A történet és a szereplők egyaránt szerethetőek. Leni hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül, -ez külön tetszett a regényben- de a többi karakter is jól kidolgozott, megragadják az ember képzeletét. Nem tudtam úgy olvasni a könyvet, hogy ne legyenek kedvenc karaktereim, nekem leginkább Zorel és Merilea királynő voltak a kedvenceim, vad és érzelmes mindkettő, uralkodásra születtek és mégis van mellette egy meglepő és szerethető oldaluk, mindketten nagyon mások és mégis oly hasonlóak, az egyik gyilkol, a másik szeret, de mégis valahogy egyek, félnek és szeretnek, titkolnak és reménykednek, űzők és üldözöttek.
Igazi fantáziavilágba csalogatja olvasóit Ariela Grandi. Szerethető, elringató, érzelmes és megindító fantasy meseregény. Ajánlom mindenkinek, aki még hisz a mesékben és nem fél egy csodás utazástól, egy számára ismeretlen világba.
 
Az írónő facebook oldala: itt elérhető
Kiadó: Holnap Magazin
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 190
Keménykötés
ISBN: 978-615-5483-06-6
Fülszöveg:
Szívesen álmodozunk egy olyan világról, ahol minden szebb, jobb, egyszerűbb, mint a saját életünkben. Ahol létezik igaz barátság, önzetlen, tiszta szerelem és nincs szükség pénzre, mindent tudó technikai csodákra, csak őszinteségre, találékonyságra és becsületre.

Ariela Grandi mese - fantasy regényében Leni, a gazdag földbir-tokos egy átmulatott éjszaka után ilyen furcsa, ismeretlen kihívásokkal teli világban találja magát. Életében először, önálló döntéseket hozva kell megállnia a helyét.

A kalandokban bővelkedő regényben végig kísérhetjük útját, szembesülve minden emberi gyengeséggel, amely felborítja az ismeretlen civilizáció életét is…
Bakos József

Csokoládé Book Tag

Tudom, hogy már nagyon sokan kitöltötték a csokoládé Book Tag-et, de én sem tudom kihagyni, mert imádom a csokoládét, kb. annyira, mint Gombóc Artúr. Az elmúlt időszak olvasmányaiból szemezgettem.

1. Étcsokoládé - egy sötét témájú könyv:

Egy elég sötét témájú könyv volt számomra, bár ugyanakkor szerettem is:

Markus Zusak: A könyvtolvaj

 


2. Fehér csokoládé - egy vidám témájú könyv:





Egy könnyed, csajos és vidám könyv:

Trisha Ashley: Csokoládécipők és esküvői harangok



3.Tejcsokoládé - egy népszerű könyv, amit nagyon el akarsz olvasni:

Most egyértelműen a kívánságlistám elején ez a könyv áll:

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget érKéptalálat a következőre: „milk chocolate”

Képtalálat a következőre: „caramel chocolate picture”

4. Csokoládé, aminek karamell van a közepén - egy könyv, ami ellágyított:

Imádtam, imádtam tényleg olyan volt, mint egy finom csokoládé, aminek lágy karamell van a közepén, ahogy haladsz előre egyre közelebb érsz a karamell réteghez és amikor eléred.....
Ilyen volt ez a könyv:

Diane Pearson: Csárdás


5. Ostyamentes Kit Kat - egy könyv, ami meglepett téged:
Képtalálat a következőre: „kitkat”

Egy YA könyv lepett meg,  mert teljesen mást vártam és pozitívan csalódtam:

Anna Banks: Posszeidón

6. Snickers - egy könyv, amiért megőrülsz:


Most itt nem azt a könyvet írom, amit imádok, hanem azt amitől tényleg szó szerint megőrülök, mert sajnos a Snickers is ilyen, nem szeretem, pedig komolyan nem vagyok válogatós csokik terén, de ez valahogy nem az én műfajom, pedig az összetevőit külön-külön szeretem. 

 

Szóval attól őrülök meg, hogy egy másik sikeresebb sorozatot próbál lemásolni az írónő, de valahogy nem jött össze, bosszantott a könyv:


Jessica Beck: Cukormázas gyilkosság

7. Forró csokoládé tejszínhabbal és pillecukorral - egy könyv, amit bármikor újraolvasol:

Kate Furnivall könyveit szívesen újraolvasom, mert mindig egy picit mást nyújtanak, érdekes, izgalmas és szerethető könyvek. Most éppen az Árnyak a Níluson c. kötet olyan, amiről tudom, hogy egyszer még leemelem a könyvespolcról.
 




8. Bonbon - egy sorozat, aminek olyan tulajdonságai vannak, amiket sokféle olvasó szerethet:

Szerintem ez sokaknak bejönne, mert van benne:
-humor
-Balaton
- magyar életérzés
-nyár, napfény
-vidámság

Tóth Gábor: Édesvízi mediterrán és Szerelmem, Balaton


A Tag nyugodtan vihető, tölthető, mert nem tudom hol és merre járt már.

Diane Pearson: Csárdás

Egy könyv, amit nem lehet gyorsan olvasni, mert a történet magával ragad, de ugyanakkor néha le kell tenni, hogy a sok élményt egyáltalán be tudjuk fogadni, holott szinte falnánk a sorokat egymás után.  
Egy történelmi hullámvasútra ültet minket a szerző, ami hatalmas magasságokba és félelmetes mélységbe száguld velünk 571 oldalon keresztül.
Egy romantikus családregény, ami a XX. század viharos történelmén kanyarog keresztül, ahol a zsidók, a nácik, a nemesek és a parasztok sorsa szorosan összefonódik, háborúk, éhínség, gazdasági válság és jólét váltogatja egymást.  A Ferenc, a Rácz-Rassay és a Káldy család történetén keresztül bontakozik ki a szemünk előtt a magyar és az egyetemes történelem egy igen tág része, a XX. század első kétharmada.
Elképzelni sem tudom, hogy milyen alapos kutatómunka előzte meg a könyv megírását, de el kell ismernünk, hogy a szerző nem bízott semmit a véletlenre, mert alapos, részletes és mindenre kiterjedő alapossággal írja meg a történetet. Még a magyarokban rejlő tüzet is sikerül a lapokra varázsolnia, annak ellenére, hogy külföldiként ír és kutat. 
Egy gyönyörűen megírt történelmi, de ugyanakkor romantikus családregényt tarthatunk a kezünkben, és komolyan mondom, hogy voltak olyan részek, amikor a szereplőkkel együtt könnyeztem, mert még azok az emlékek is felidéződtek bennem, amit a nagymamám mesélt a háborúról. Annak ellenére, hogy nem voltam részese az eseményeknek a könyv olvasása közben úgy éreztem, hogy ott állok én is, mint egy külső szemlélő az 1910-es évektől kezdve és követem azt ahogy életek, családok mennek tönkre a háborúk miatt és csak azért, mert nem egyeztek a politikai nézeteik az aktuális hatalommal, vagy éppen a származásuk taszította őket a hihetetlen gazdagságból a nácik kezei közé. 
El sem tudom képzelni egy külföldi író, hogy volt képes egy ilyen gyönyörűen megírt, a történelmet korhűen visszaadó romantikus, de egyben tragikus történetet megírni, mert valljuk be magyar író tollából még nem született egy ilyen átfogó képet nyújtó, de ugyanakkor szórakoztató és megindító történelmi regény.
A szereplők többsége a szívemhez nőtt, remek jellemábrázolások, a pozitív emberi tulajdonságok mellett megjelenik a gonoszság is, de valahogy az összes szereplő hozzáad valamit saját magából a történethez, amitől egy nagy kerek egész lesz ez a mesével vegyített szomorú, néha boldogító valóság. 
Katartikus élmény volt olvasni a könyvet, erre a könyvre mondom azt, hogy egy igazi érték és egy olyan olvasmány, amit akár a középiskolákban is kötelezővé tennék. 
Ahogy megnéztem a könyv adatlapját és láttam, hogy az Elfújta a szélhez hasonlítják, akkor úgy gondoltam ez csakis valami túlzás lehet, de el kell ismernem, hogy talán azért, mert közelebb áll hozzám Magyarország történelme, de sokkal jobban szerettem a Csárdást, mint az Elfújta a szelet, nekem többet nyújtott érzelmileg, élményileg és történelmi szempontból is mindenképpen. 
Gyönyörű, igaz és minden sora érték, ráadásul mondanivalója van, ami manapság igen ritka. Bevallom alaposan elgondolkodtam azon, hogy milyen szerencsések vagyunk, mi, akik most a XXI. században élhetünk a magunk kis problémáival, ami rá kellett döbbennem, hogy őseink problémáihoz képest sehol sincsenek. Nem vagyok biztos benne, hogy én azokat a megpróbáltatásokat kibírtam volna, vagy sem, amit ők emelt fővel fogadtak és elfogadtak.  
Egyedül a címmel volt egy kis problémám, nekem nem egyeztethető teljesen össze ez a tüzes tánc a könyvvel, de ezen túllépve egy igazi élmény, mindenkinek szívből ajánlom elolvasásra. 
Köszönöm a könyvet a T.bálint Kiadónak
Értékelésem: 5/5
Diane Pearson
Csárdás
T.bálint Kiadó
571 oldal
süti beállítások módosítása