„Ebben a szexi, okos és gyengéd történetben a punk rock és az igaz szerelem lüktet. Az olvasók el fognak ájulni az Eleanor és Parktól.” (Gayle Forman, New York Times bestseller szerző) Park

Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni.
Park fogta már más lányok kezét. És eddig mindig kellemes volt. Nem sokban különbözött attól, amikor kiskorukban Josh-sal kézen fogva mentek át az utcán. Vagy amikor a nagymamája templomba vitte, és fogta a kezét. Talán egy kicsit édesebb, egy kicsit furább volt.
Amikor tavaly kiszáradt szájjal és a szemét majdnem végig nyitva tartva megcsókolta azt a lányt, azon tűnődött, hogy talán vele van valami baj. Még azon is eltöprengett – komolyan, csókolózás közben ezen töprengett –, nem meleg-e esetleg.
Vagy talán, gondolta most, egyszerűen csak nem ismerte fel azokat a lányokat. Ahogy egy számítógép meghajtója kiköpi azt a lemezt, amelyiknek nem ismeri fel a formázását.
Amikor hozzáért Eleanor kezéhez, felismerte őt. Tudta.

Eleanor

Jó volt egymás kezét fogni. Eleanor keze nem volt teljesen ciki. És a csókolózás biztonságosnak tűnt, mivel a duzzadt ajakkal nincs semmi baj – és mivel Park általában lehunyta a szemét.
Eleanor törzsén azonban nem volt biztonságos hely. A nyakától a térdéig nem akadt olyan pont, ahol észrevehető struktúrával rendelkezett volna.
Amikor Park a derekához ért, behúzta a hasát, és előrebukott. Ami ahhoz a katasztrófához vezetett… amitől Godzillának érezte magát. (Pedig még Godzilla sem kövér. Csupán gigantikus méretű.)
A dologban az volt az őrjítő, hogy Eleanor szerette volna, ha Park újból megérinti. Azt szerette volna, hogy állandóan tartsa rajta a kezét. Még ha emiatt Park rá is jön, Eleanor túlzottan emlékeztet egy rozmárra ahhoz, hogy a barátnője maradhasson… Ennyire jó érzés volt. Olyan volt, mint az a kutya, amelyik megízlelte az emberi vért, és attól kezdve mindig harap. Egy rozmár, amelyik megízlelte az emberi vért. Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.

Az első szerelem mindig valami olyan, ami végig elkíséri az embert egész életén át. 

Talán emlékszünk még arra, hogy megszűnt körülöttünk a világ, pont úgy, mint Eleanor és Park körül 1986-ban, amikor a történet játszódik. 

Igazából Young Adult kategória, de ettől szerintem nyugodtan vonatkoztassunk el, mert én, aki a harmincas (te jó ég, már ennyi!?) éveit tapossa pont ugyanolyan jól szórakoztam, mint a fiatalabbak. Sőt, bizton állíthatom, hogy még jobban is, mert mi még emlékszünk arra, amikor a walkman volt a divat és mindenki arra vágyott, illetve az elemekkel is zsonglőrködtünk nehogy lemerüljenek. Szóval a könyv pont ebbe a légkörbe csöppent minket. 

Véleményem

Egy eleinte félszeg, majd egyre jobban kinyíló kapcsolat kialakulását és fejlődését követhetjük nyomon, két teljesen különböző értékekkel vagy éppen annak hiányával bíró családból kikerült fiatal között. A történet lassan folydogál, de mégsem érezzük azt egy percig sem, hogy unalmas lenne. 

Még a faji különbségek is szóba kerülnek, bár nem ezek adják a történet hangsúlyos részét. 

Míg Park koreai származása ad okot a másságra, addig Eleanor pedig az öltözködésével és a súlyával vívja ki az érdeklődést, amely sokszor céltáblává teszi az iskolában. Ami viszont közös bennük, hogy imádják a képregényeket, a jó zenéket és végül egymást is. 

Néhol együtt nevetünk, néhol együtt sírunk velük. Engem Eleanor családi helyzete érintett meg a legjobban, az, hogy hátrányos helyzete mellett mégis értékes emberré tudott válni, aki remekül veszi az akadályokat. Becsülendő és tiszteletre méltó ez az akaraterő, amivel a karakter fel van ruházva.

Szinte végig imádtam a történetet, de a vége bevallom egy kicsit meglepett, másra számítottam. Ennek ellenére örülök, hogy a vége nem volt sablonos. Azonban jobban belegondolva ez a befejezése a könyvnek adott egy olyan pluszt, hogy mi magunk szőhetjük tovább a történetet és csak reménykedhetünk egy esetleges folytatás megjelenésében.

Nagyon tetszett amikor  Eleanor és Park nézőpontját váltogatva haladt a történet előre. Jó volt olvasni, hogy mit gondolt vagy érzett Eleanor és mit Park ugyanabban a szituációban, vagy adott pillanatban.

Kedvenc karakter: Eleanor, igazi belevaló, vörös hajú, duci csaj, akinek vannak érzései és a sok megélt szörnyűség ellenére igazi szerethető személyiség lett, az apróbb "hibái" ellenére is.

Akit a legkevésbé szerettem: Eleanor  nevelőapja és  Eleanor anyukája, az egyik egy igazi bunkó, a másik pedig egy élhetetlen, dróton rángatható karakter, akit nem érdekel az sem, hogy mi van a saját gyerekeivel. 

Izgalom és romantika Szulejmán udvarában.
Szulejmán 1541. augusztus 29-én elfoglalja Buda várát. Ezen a napon nemcsak a magyar történelem, hanem egy fiatal lány élete is hatalmas fordulatot vesz, amikor uralkodói utasítására ő kíséri a gyermek János Zsigmond királyt a szultán táborába. A húszéves Illésházy Anna csak külsőleg tűnik egyszerű nemes lánynak, valójában egy különleges udvarhölgy, rendkívüli tudással és kemény feladattal, mellyel Izabella királyné és a király gyámja, a furfangos diplomáciai zseni, Fráter György bízta meg. Mindent megtesz, hogy maradéktalanul teljesítse a megbízatását, ezért kalandos úton beépül a szultán háremébe.
A bátor magyar lányt nap mint nap új feladatok elé állítja a sors, és döntenie kell, hogy a rá rótt kötelesség, vagy az igazság és a szerelme fontosabb-e számára.
A Szulejmán és a magyar udvarhölgy R. Kelényi Angelika első történelmi eseményeken alapuló romantikus kalandregénye. Hazugság, gyilkosságok, nőrablás, intrika és halálos szerelem a török félhold árnyékában, a magyar történelem vérzivataros időszakában.

Kezdeném azzal, hogy egyetlen, de tényleg egyetlen egy részt sem láttam a televízióban futó török sorozatból, ami a műsorok közötti ajánlók alapján nem is gyújtott bennem olthatatlan vágyat. Nem éreztem magaménak a történetet, még annak ellenére sem, hogy népes rajongótáborral rendelkezik és sokszor a munkahelyi ebédek alatt többeknek remek témát szolgáltatott. Valahogy ezekből a csevejekből kimaradtam és sokszor kaptam csodálkozó tekinteteket, hogy idézem "Te nem nézed? Most komolyan? " Hát nem, nem nézem.

Ettől függetlenül viszont nagyon örültem, hogy R. Kelényi Angelika új kötetét a kezembe foghattam, hiszen én bízom már egy ideje Angelika írói képességeiben és reméltem, hogy most is le fog venni a lábamról, igaz ahogy a könyvet forgattam és a tartalmát elolvastam biztos voltam benne, hogy most nem a humoré lesz a főszerep. 

Ebbe nem is tévedtem nagyot, de abban sem, hogy most sem fogok unatkozni, hiszen egy ízig-vérig kalandregényt kaptam romantikával és történelemmel házasítva. 

Kezdeném is a gyönyörű borítóval, tény, hogy nő vagyok, de ettől függetlenül nagyon tetszett a borítón lévő szép női arc, a gyönyörű szemekkel és ahogy a fény ráesett a borítóra mindig egy picit más színt tükrözött vissza a szem. Már a borító is igazán titokzatosra sikeredett és teljes összhangba került a tartalommal. Kérem szépen így kell szép könyvet kiadni a kezünkből, ami még pluszban hozzátett a kiadáshoz az pedig a szerkesztés, csak elvétve találkoztam helyesírási hibákkal, elírásokkal pedig talán egyszer sem, bár ez lehet, hogy csak annak köszönhető, hogy a történet magába szippantott és teljesen elterelődött a figyelmem az apróbb hibákról. Mindent összevetve egy nagyon korrektül elkészített kötet kívül és belül egyaránt. 

A történet egészen 1541-be repít vissza minket, amikor az ország két részre szakad és Izabella királynénak meg kell küzdeni mellőzöttségével és annak tényével, hogy a törökök alárendeltje lett, illetve az addigi fényűző életét feladva Lippára kényszerül. Ezekben az ínséges időkben azonban van egy titkos hely, az óbudai begina-ház, ahol nőket nevelnek, arra, hogy a hazát és az uralkodót szolgálják, bármi áron. Ezek a nők erősek, bátrak és akár önmagukat is feláldozzák, ha a haza megkívánja. Illésházy Anna egy közülük, és 1541-ben a királynőnek szüksége volt Annára, aki elindul kalandokkal teli útján Szulejmán birodalmába. Az út rögös és Anna számtalan veszély és megpróbáltatás árán próbája elvégezni a rá bízott feladatot, miközben a romantika is nagykanállal van adagolva.

A regény élvezetesen, olvasmányos formába tárja elénk az 1500-as évek történelmét. Személy szerint mindamellett, hogy nagyon jól szórakoztam olvasás közben még sokat tanultam is. Több olyan történelmi hivatkozás volt, amit vagy kellemes volt feleleveníteni, vagy éppen új információkkal szolgált számomra. Abszolút emészthető formában tárul elénk a török térhódítása Magyarországon, vagy éppen Szulejmán és háremének élete Isztambulban. 

Anna karaktere nagyon a szívemhez közel álló volt, bátor, erős, furfangos, egy igazi harcos amazon. Érezni lehetett, hogy attól függetlenül, hogy egy erős karakter jelenik meg a lapokon még ott bujkál benne az esendő nő, aki érzelmes és valódi. Ez a kettősség nagyon kellemes hatást ért el nálam, az írónő megtalálta azt az arányt, amitől az olvasó együtt érez és ezáltal átéli a történetet Annával együtt. 

Demir basi azt a bizonyos talpig férfit testesítette meg a történetben, aki teljesen hozzáidomult Anna karakteréhez, kiegészítve és építve egymás személyiségét. 

Az különösen tetszett, hogy Anna és Izabella királyné sorsa azonos időben, de két szálon futott, fejezetenként váltakozva. Ettől a váltástól nálam elérte azt a regény, hogy egy pillanatra sem lankadt a figyelmem és alig vártam, hogy az egyes fejezet végére érjek és következzen Anna, vagy éppen Izabella életútjának folytatása. Nem vált olyanná a történet még a vége felé sem, mint egy teleregény, hanem egyre inkább fokozódott a feszültség és még többet és többet szerettem volna tudni erről a két számomra érdekes női sorsról, na meg persze Demir vonatkozásában is nagyon kíváncsi voltam, hogy a lelkében dúló háborút ő nyeri-e meg.

Bevallom volt olyan rész, amikor könnyeztem a szereplőkkel együtt, de a legtöbb esetben a kaland magával ragadott és faltam a lapokat egymás után.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a kalandot, a történelmet,  a romantikát és a titkokat, valamint érdekli a kelet varázsa. Ajánlom azoknak az olvasóknak is, akiket eddig csak az tartott vissza a történet elolvasásától, hogy nem szeretik a sorozatot, amire gyakran asszociálnak a regénnyel kapcsolatban -jegyzem meg teljesen tévesen-, mert számukra is egy fantasztikus időutazást tartogat ez a kalandos regény. 

A történet itt még nem ért véget 2016. október 28. napján jön  Szulejmán és a kolostor rabja

A könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak

Sebastian a városi felcser, korát messze meghaladó újításokon töpreng, amikor egy nem várt tragédia gyökeresen megváltoztatja addigi életét. Elindul, hogy megkeresse szerelmét, akit minden erővel tiltanak tőle. Charlotte, a szigorú törvények értelmében csak hóhérhoz mehet feleségül. Sebastian válaszút elé kerül: a szerelem oltárán feláldozza-e egész addigi életét, vagy az oly régóta várt boldogságról mondjon le hivatása kedvéért? Hiszen felcserként életeket ment, hóhérként viszont gyilkolnia kellene.

Egy nagyon kedves felkérés keretében olvastam el Izolde Johannsen Titokzatos felcser, azaz a Kobzos éneke sorozatként megjelenő romantikus kalandregényének első részét.

Engedjétek meg, hogy picit rendhagyóan az írónő bemutatásával kezdjem a bejegyzést, hiszen miután elolvastam a regényt úgy gondolom, hogy egy picit tisztelegnem kell ezzel is a tudása és a regénybe beletett kemény kutatómunkája előtt, mindamellett, hogy egy izgalmasan megírt kalandba csöppenhettem. 

Izolde Johannsen 1998-ban kezdte írói szárnypróbálgatásait, de akkor még nem igazán találta a hangját és elmondása szerint a kukában landoltak a tini-kémregény, illetve az orvosi krimi próbálkozása is. 

Szerencsére nem adta fel és 1998-2000 között a Kárhozat éjjele sorozatán dolgozott (Róma, Anglia, Franciaország). 2003-ban a Konkrét Könyvek Kiadó által meghirdetett Országos Regényíró versenyen II. helyezést ért el az ifjúsági kategóriában, ekkor még magyar szerzői néven, így a Tolvajfejedelem című munkájával kiadási jogokat nyert. 2013-ig számos irodalmi versenyen indult. 2011-ben vette fel az Izolde Johannsen írói álnevet és folytatta misztikus sorozatát Itália címmel. 

2014 nyarán jelent meg a Titokzatos felcser, amely a Kobzos Éneke sorozat nyitó része.

2015 február óta tagja a Történelmiregény-írók társaságának, melyet nagy megtiszteltetésként tart számon. 

A kobzos éneke egy 15 regényből álló sorozat, melynek én az első részével a Titokzatos felcserrel ismerkedtem meg. 

A rövid bemutató után szeretnék rátérni a regényre, ami számomra igen meghatározó olvasmány volt. A történet egy maghatározhatatlan világban játszódik, ami egy görbe tükör a XV. századra vonatkozóan. Úgy lehet talán a legjobban elképzelni, hogy a XV. század elevenedik meg, de mintha egy pici prizmán keresztül látnánk, hasonlít, de mégsem és ha elvesszük a szemünk elől valami egészen mást látunk. Tele titokkal és ismeretlen mozgatórugókkal. Ennek ellenére a szereplők nagyon  is élők, elevenek tele vágyakkal és tudásszomjjal. 

Sebastian a regény főszereplője felcser ebben a titokzatos világban, nevelőapjával azon fáradoznak, hogy az orvoslást olyan magas szintre emeljék amennyire a kor adottságai ezt lehetővé teszik. Sebastian a korát meghazudtoló tudással rendelkezik, melyet nem saját önös érdekeire használ fel, hanem az olvasó elé tárja az orvostudomány kialakulását és fejlődését olyan részletességgel, mint amilyet leírva én magam még nem láttam. Számos aprólékos részlet megelevenedik, egy egy eszköz kifejlesztésének is szemtanúi lehetünk, amellett, hogy a világot, melyben Sebastian él szintén művészien írja le az írónő. Én magam sokszor éreztem a könyv lapjairól kiáradó szagokat, annyira eleven volt egy-egy leírás, mivel alapvetően a komor, sötét légkör határozta meg a világot, ahol Sebastián a hóhérok és szegények között próbált meg mindent megtenni a betegségek legyőzése érdekében. 

Azonban történik egy nem várt esemény és Sebastian is válaszút elé kerül, amikor találkozik Charlotte-val, akivel sosem lehet együtt, hiszen a lány egy hóhér lánya, ami ebben  világban a legrosszabb, ami az emberrel megtörténhet. Hóhér csak hóhérral házasodhat, azonban Sebastian felcser, tehát legjobb lenne, ha elfelejtené a lányt, de, mint tudjuk a szerelem nem ilyen.... Emellett Sebastian egy olyan titok birtokába jut, aminek muszáj a végére járnia, hiszen ez akár megváltoztathatja az életét is, ezáltal elindul a kalandok felé. 

Ki szeretném hangsúlyozni, hogy a regény sokkal inkább történelemmel átitatott kalandok sora, mint romantikus lányregény. Annak ellenére, hogy a regény megkapta a romantika jelzőt nem ez a fő irányvonal. Megelevenedik az orvoslás hajnala és Sebastian karakterén keresztül az a tudásvágy, ami az emberiséget előre hajtotta az ismeretlen tudás felé. Imádtam, ahogy feltalált egy szerkezetet, amivel megmentette egy nő életét azáltal, hogy lecsapolta a tüdejében felgyülemlett folyadékot. Ami akkoriban szánalmas kínlódás árán valósult meg ma már rutin és sokszor bele sem gondolunk, hogy milyen áron kaptuk meg ezt a tudást. Miután elolvastam a regényt számomra ez a tény is teljesen más megvilágításba került. Emellett egy olyan a valósággal kevert kitalált világba léphetünk, ahol a társadalmi osztályok határozzák meg a hatalmi viszonyokat, de egyben egyenlőek, a betegség nem válogat és a felcserek tudására mindannyiuknak szüksége van. 

Sebastian szemén át ismerjük meg az adott korban felbukkanó kórságokat, néha érezhetjük úgy, hogy túl sok betegség tárul a szemünk elé, de valahogy mégis teljesen beleillik a történetbe és mégsem taglózott annyira le, mint gondolhatnánk, hanem sokkal inkább felkeltette az érdeklődésemet. 

A XV. század társadalmához hasonlatos világ  ötvöződött a XVII-XVIII. századi orvoslással, érdekes esetek jelentek meg a lapokon, amik érezhetően a valóságot tükrözték. Egyetlen egyszer sem éreztem azt, hogy most az író túlzásba esett volna, vagy épp nem a valóságot adta volna vissza. Személy szerint mindvégig úgy éreztem, hogy hatalmas történelmi kutatómunka áll a regény megírása mögött, mindamellett, hogy az írónő remek képzelőerővel rendelkezik és a puszta tényeket át tudta ültetni olvasmányos formába.

Sebastian utazása során mindvégig kalandokba csöppen érdekes karakterekkel találkozik és néha még a humorával is brillírozik. Szerettem azt, hogy a szereplők valós emberi tulajdonságokkal bírnak és olyan jól simulnak a történetbe azáltal, hogy kiforrott és gondosan alakítgatták őket.

Nagyon kellemes meglepetés volt számomra ez a történelmi kaland, egy csepp romantikával ötvözve. Tanultam, szórakoztam és kellemesen töltöttem az időt, amíg ezt a regényt olvastam. Úgy gondolom, hogy országunkban remek írók vannak, akiknek nagyobb teret kellene kapniuk és több olvasóhoz kellene eljutniuk, mert olyan értéket képviselnek, ami szélesebb réteghez kellene, hogy szóljon. 

Személy szerint köszönöm Izolde Johannsen írónőnek ezt a történelmi utazást. Szerettem, élveztem és biztos, hogy újra fogom olvasni, mert annyi apró részlet van a könyvben, amit elsőre nem is biztos, hogy teljesen be tudtam fogadni, és többszöri olvasásra is mindig fogok új élményekkel gazdagodni.

A sorozat második része a Lamarr-ház átka 2015-ben jelent meg.

A kobzos éneke I. Dal: A titokzatos felcser
Kiadó: Underground
Szerződés kelte: 2014.07..
Borítót tervezte: Király Béla
Lektorálta: (Underground)
355 oldal
ISBN: 9789630898164

Az írónő tervei:

2016.

Tervek:

A kárhozat éjjele III/Franciaország

A kobzos éneke III. Dal/ Goran útja

Ebben az évben tervezei megjelentetni szerzőtársával - Michael T. Marble - a II. világháborús sorozat nyitó részét „A birodalmi kalóz” címmel.

2017.

Tervek:

A kárhozat éjjele IV/Itália

A kobzos éneke IV. Dal/ A Halál kapui

2018.

Ebben az évben tervezi megjelentetni szerzőtársával - Michael T. Marble - a II. világháborús sorozat második részét „Gránátok a becsületért” címmel.

Még több info: http://izoldejohannsen.ucoz.hu/

Melyik könyvmoly nem kóstolná meg ezt a teát?





Angyali könyvjelzők





Mit is mondhatnék, valóban szeretem a könyvek illatát.

Egy könyvtámaszra mindig vevő vagyok! 






Jane Austen? Naná!




Csini!




Könyv+cica=vállalom!

 Úticél:




Könyvmolyok gyertyája, vajon milyen illata van?

Ezt ki kellene helyezni minden könyvmoly ajtajára! Ki tud élni könyvek nélkül?



Kert és könyvfüggők előnyben, a kertben is dekoráljunk.




Innunk is kell valamiből


Szuper! Koktélok kifejezetten könyvmolyoknak.




A legkisebbeknek




Feltalálási hely: Amazon

Sok élmény ért az elmúlt évek során, és sok olyan tapasztalatra tettem szert, melyet szívesen megosztanék a kedves olvasókkal. Szóval, ha van egy perced, dőlj kényelmesen hátra és élvezd mindazt, amit ebben a könyvben összehordtam. Remélem, a könyv végén az lesz az érzésed, hogy minden követ megmozgattam, minden ajtót kinyitottam, minden ablakot betörtem és minden szőnyeget kiporszívóztam. Sőt még zongoráztam is szóval, kezdhetünk?

Ellen DeGeneres humorista, bestseller író, az egyik legnépszerűbb amerikai műsorvezető, Oscar-díj-átadó házigazda és számtalan közönségdíj büszke tulajdonosa, akinek egyetlen nem titkolt célja van ezzel a könyvvel (és úgy általában a tevékenységével), hogy Téged szórakoztasson. Engedd meg hát neki!

Örülök, hogy úgy döntöttél, belenézel a könyvembe. Tudod, ez az hely, ahol a szerzők ismert emberektől idéznek arról, hogy milyen nagyszerű ez a könyv. De én ezt nem igazán szeretem. Olcsó trükknek tartom, ami csak arra jó, hogy bepalizza az embereket. Nem hiszek benne. Te ennél úgyis okosabb vagy, és szebb úgysem dőlnél be.

Nagyon tetszik a blúzod jól megy a könyvemhez!
ELLEN DEGENERES

Imádom, ahogy fogod ezt a könyvet. Látszik, hogy erre születtél Vedd meg és el se engedd!
ELLEN DEGENERES

Tudod, mi tetszik nekem a legjobban benned? Az, hogy így egymásra találtunk. Na meg a szemed!
ELLEN DEGENERES

Te vagy a legkedvesebb olvasóm! Minden idők abszolút kedvence. De psszt… meg ne mondd a többieknek!
ELLEN DEGENERES

De lássuk, mit mondanak mások!

DeGeneres imádnivalóan egyedi megközelítésben beszél mindenről. Bármi legyen is a téma: a kelkáposztától a divatbemutatókig vagy Jézusig, az biztos, hogy rajongani fogsz érte!
PEOPLE MAGAZIN

DeGeneres könnyed, olvasmányos stílusa a régi és az új olvasóknak egyaránt a kedvence lesz!
PUBLISHER WEEKLY

Egy rajongó sem fog csalódni! A szerzőnek különleges képessége van az abszurd belső monológok ütős megjelenítésére, hetet-havat összehord DeGeneres összetéveszthetetlen bölcsessége és szókimondása egy pillanatra sem lankad.
KISKUS REVIEW

Nem szórakozom, kedvelem Ellen DeGenderes stílusát és látásmódját, mindazt, ahogy az élethez és a kihívásokhoz hozzááll. Sőt tovább is megyek van humora a nőnek, az Oscar-gálán is brillírozott, az ott készült selfieje pedig rekordot döntött, a nő jó helyen van jó időben és pont.

Furcsa érzés jön át a könyvön keresztül, mégpedig az, hogy ismersz valakit, akivel még sosem találkoztál. Sőt tudod az is, hogy jóban lennétek, mert vidám, humoros és mindenhez van valami hozzáfűznivalója, legyen az a stáb, a szomszéd, vagy éppen a szomszéd autóban utazók. Olvasás közben szinte úgy érzed, hogy Ellen a szomszéd csaj, aki mindig kapható egy kis mókára. A közösségi oldalakon milliók követik napról napra, hiszen sikeres és hiteles.

Már azt is értem, hogy miért szeretik ennyien a műsorait, vagy éppen miért nyerte meg a Mark Twain-díjat, amit csak a legnagyobb humoristák érdemelnek ki, vagy miért jutalmazták Emmy-díjak hadával (38 db). Egy laza nő, kicsit férfias karakterrel, de mégis eljut az olvasókhoz/nézőkhöz. Ő az, aki nyíltan beszél a feleségével való kapcsolatáról, mert az elsők között mert kiállni és felvállalni, azt, amit sokan nem mernek, mert ő ilyen, egyszerű és bevállalós. 

A könyv nem öntömjénezés, hanem apró, az életből kiragadott mozaikok halmaza, talán furcsa lesz első olvasásra, de ahogy haladunk egyre jobban értjük és megszeretjük Ellen látásmódját. Naponta 2-3 ilyen kis fejezetet olvastam el és állíthatom, hogy jó kedvre hangoltak. Volt, hogy össze vissza lépkedtem, hiszen különálló kis életbölcsességek, vagy az életből kiragadott képek humoros formába öntve. Nagyon szerettem, hogy bár rövid kis részeket olvashatunk Ellen világából, mégis úgy érezzük, hogy egy teljes egészet kaptunk és a humor miatt még hiányérzetünk sem támad, hiszen "A boldog élet titka   Kelkáposzta" , hát lehet benne valami, hogy ez ilyen egyszerű, na jó nem is, mert azért ennél jobban kifejti, de a káposzta az ajánlott napi C-vitamin-mennyiség 88%-át fedezi és fogadjunk ezt Ti sem tudtátok! Ja, hogy elkalandoztam, hát lehet, de ez jellemzi a könyvet is, kalandozások sora. 

Ahogy haladunk előre  meditálhatunk, nevethetünk, színezhetünk (igen, jól olvassátok, lehet színezni is, mert ugye a felnőtt színezők is népszerűek lettek), esti mesét olvashatunk a gyereknek és egyúttal magunknak, persze csak, ha tudunk koncentrálni, megtudjuk, hogy érdemes-e listákat készíteni pro és kontra. Hogy okosabbak leszünk-e? Nem biztos, de, hogy jól fogunk szórakozni az fix.

Tippeket kapunk, hogy keressünk egyszerűen pénzt, az egyik tipp ezek közül, hogy írjunk egy rendkívül sikeres könyvsorozatot varázsló-tini-vámpír-hobbitokról. Tudtam!!!!! Na igen,  ebben is van valami. Bizony ilyen és hasonló megállapításokra is kell számítani, ami nem baj, mert Ellen csak viccel.... de komolyan!

Szóval kalandozunk és közben kellemesen töltjük az időt az új barátnőnkkel, hiszen Ellen egy tényleg elragadó személyiség, ami a könyv lapjain keresztül is átjön. Szerencsére, mert számomra egy életrajzi ihletésű könyvnél fontos, hogy az író személyisége tükröződjön a lapokon. Mindamellett, hogy ez nem egy hagyományos önéletrajz, azért elég sok dolgot belesző a valós életéből is, úgy, mint a házassága, az American Idol, vagy éppen a családtagjai.

Nem kell világmegváltástól tartani, mert egyáltalán nem ezt célozza meg a könyv, kizárólag kicsit fanyar humorral próbál minket kizökkenteni a mindennapokból. 

A könyvet kortól (legyen inkább 15-101 éves korig), nemtől függetlenül ajánlom elolvasásra, minden napra adagolva tálalhatjuk a humort -akár a reggeli kávénk mellé-, amitől garantáltan jó kedvre fogunk derülni. A pozitív életszemlélet szintén garantált és azt hiszem manapság nem árt egy kis leckét vennünk belőle, megérteni ezáltal, hogy nem muszáj mindent komolyan venni. A fejezetek, mint megannyi apró mozaik, vagy éppen bon-bon, amit kibontasz és igazi meglepetés lesz, hogy trüffeles, mogyorós, vagy éppen fanyar citromos a töltelék. Könnyen és gyorsan olvasható, tekintettel arra, hogy az egyes fejezetek nem függenek össze, ami itt és most csak a könyv előnyére vált, mert bármikor letehető és amikor szükséges elővehető. 

A könyvért köszönet az Álomgyár Kiadónak

Bear Grylls mindig is a legnagyobb kihívást jelentő kalandokat kereste! A Wight-szigeten nőtt fel, ahol az apja már kiskorában megtanította vitorlázni és hegyet mászni. Nem csoda hát, hogy Bear az iskolaévei alatt gyakran gyakran kilopózott éjjelente, hogy megmásszon egy-egy tornyot. Tizenévesen a hegymászásban és a küzdősportokban találta meg élete értelmét. Az ifjú kalandort ezek a szenvedélyei juttatták el a fenséges Himalájára és Japánba, ahol egy igazi nagymester edzőtáborában tanult karatézni. Hazatérve nagy fába vágta a fejszéjét: részt vett a Brit Különleges Erők hírhedten kemény felvételi vizsgáján, hogy bekerüljön a Különleges Légi Alakulat (Special Air Service, SAS) 21. ezredének tartalékos állományába, ahol a végsőkig próbára tették mind testi, mind szellemi tűrőképességét. Ezt követően Afrikában szörnyű ejtőernyős baleset érte: Bear gerince három helyen is eltört, és kérdéses volt, hogy valaha képes lesz-e újra járni. Ő azonban az orvosok várakozásaira rácáfolva, mindössze tizennyolc hónappal később megmászta az Everestet – huszonhárom évesen, a valaha volt egyik legfiatalabb hegymászóként, akinek ez sikerült. Ez azonban még csak a kezdetét jelentette hihetetlen kalandjainak… Bear Grylls, akit tévés kalandsorozatai és sikerkönyvei révén, illetve a Brit Cserkészszövetség főcserkészeként milliók ismernek és kedvelnek, olyan kalandokat élt át, amelyekre csak kevesen mernek vállalkozni. Most, első alkalommal, Bear elmeséli kalandos élete történetét. E lebilincselő, megható és üdítően szórakoztató kötet egyaránt kötelező olvasmány az adrenalin megszállottai és azok számára, akik a kalandokat inkább a fotel biztonságából kívánják átélni. A Bear Grylls kalandjait bemutató sorozat a világ egyik legnézettebb tévéműsora, amelyet a becslések szerint 180 ország 1,2 milliárd nézője követ figyelemmel. Bearnek, a Brit Különleges Erők egykori tagjának, akinek eddig tizenegy könyve jelent meg, a Brit Királyi Haditengerészet tiszteletbeli őrnagyi rangot adományozott. Ma is rendületlenül folytatja a világ legszélsőségesebb helyeinek felfedezését, és ezen expedíciók révén eddig több mint másfél millió fontot gyűjtött különböző gyermekjótékonysági szervezetek számára. Beart nemrég a világszerte huszonnyolcmillió tagot számláló Cserkészszövetség brit főcserkészévé választották; ilyen fiatalon még senki sem töltötte be ezt a posztot. Feleségével, Sharával, és három fiukkal, Jesse-vel, Marmaduke-kal és Huckleberryvel egy londoni lakóhajón, illetve a walesi partok közelében egy kis szigeten él.

Ez a pasi őrült a szó jobbik értelmében. Nem is tudom minek nevezzem katonának, cserékésznek, adrenalin függő sportembernek? A lényeg, hogy érdekes figurát testesít meg az extrém kihívások kedvelői között is. Nem tudom van-e olyan felnőtt, vagy éppen gyerek a földön, aki ne hallotta volna Bear Grylls nevét. A túlélés és Bear eggyé váltak sokak szemében.

Számos bevállalós sorozata fut akár a magyar nyelvű csatornákon is. Én is egy ilyen túlélős, menjünk ki a vadomba és ezt bárki túléli, ha követi az tanácsaimat műsorban találkoztam vele. Igazából remekül szórakoztam a műsoron, DE az biztos, hogy nekem ezt hiába mutogatta, mert 

1. Nem kerülök ilyen helyzetbe,(értsd: nem dobnak ki a vadonba, nem maradok egyedül a sivatagban, a jégmezők is távol állnak tőlem és vélhetően krokodilok sem fognak rám támadni egy elhagyott Ausztrál területen) mivel én csak egyszerű "unalmas" életet élek mindenféle extrém kihívás nélkül. 
2. Nem hajt az adrenalin őrültségek felé, hiszen családom van. 
3. A fizikai állóképességem sem vetekszik Bear képességeivel, ezért vélhetően esélyem sem lenne hasonló helyzetbe kerülni. 
4. Ha lezuhanna egy gép, amin ülök, valahogy még túl is élném, sőt éppen a dzsungel közepére esnék, hát akkor ciki van, mert vélhetően remek vacsora válna belőlem, vagy ott sikerülne éppen valamit kitalálni (ja, persze), de biztos nem az jutna eszembe, hogy Hé! Bear ezt csinálta a  tv-ben, akkor gyorsan kinyuvasztok egy kígyót a vérét beletöltöm a bőrébe és megiszom. Brrr..... 

Ennek ellenére szórakoztató ahogy siklik le a hegyoldalon, vagy éppen egy zubogón veti le magát, mert valljuk be, hogy amíg nem nekünk kell ezeket az extrém dolgokat véghez vinni, addig más kontójára könnyen vagyunk és a tv előtt ülve, mogyorót ropogtatva bólogatunk, vagy éppen szájtátva ülünk egy-egy ilyen akció előtt. 

Igazából Bear Grylls neve ma már igazi brand, de nem volt ez mindig így. Jómódú családba született, elit iskolákba járt, de, mint a könyv lényegét kiemelve egyedül magára számíthatott és külső segítség nélkül nőtte ki magát azzá, akit ma Bear Gryllsként ismerünk. Ő is számos nehézségen átment, sokszor életveszélyesen élt, de a kitartása és az életfelfogása átsegítette a nehézségeken és ezáltal leküzdötte az útjába álló akadályokat. Sosem adta fel még akkor sem, amikor eltört pár csigolyája, vagy, amikor az Everest tette próbára. Sokunk számára példaértékű ez a hozzáállás és e tekintetben tanulhatnánk tőle. 

Nagyon szerettem, ahogy a könyvből egy olyan mérhetetlen pozitív hozzáállás tükröződik, ami csak kivételes esetekben adatik meg egy embernek.  Olvasás közben úgy ivódik belénk olvasókba is akarva akaratlanul ez az életszemlélet, hogy együtt szenvedtünk, vagy éppen örültünk Bear-rel egy-egy sikere, vagy kudarca után és azt mondjuk magunknak, hogy na így kell ezt csinálni, mindig talpra kell állni jöjjön bármilyen nehézség. Szinte éreztem azt a verítéket, amivel megszenvedett a sikerért. 

Természetesen lehet őt beállítani szemfényvesztőként, - ő is ember és vannak hibái, amit az olvasó elé is tár nagyvonalúan -, de én úgy érzem, hogy le a kalappal előtte, mert igazán büszke lehet a pályájára. 

A könyv alapjában véve nagyon jól megírt, csak néha éreztem azt, hogy ide-oda ugrál, mert mindenből túl sokat szeretne nyújtani. A legtöbb helyzetben azonban lenyűgözött ez a páratlan életút, ami még ki tudja hová fog kiteljesedni. Nagyon olvasmányosra és kalandosra sikerült életrajz és ez igen ritka a hasonló írások között is. 

Igazából a fordítás is tetszett, jól megragadta a lényeget, csak néha voltak benne apró hibák, ami talán abból adódott, hogy nem katonai szakértő fordította a könyvet, igaz én sem vagyok az, de az, hogy a Különleges Légiszolgálati Ezred barettjét svájcisapkának titulálta a fordító na az megmosolyogtatott kicsit, egyből Szandi és a jódli jutott az eszembe. 

Attól pedig nem kell tartani, hogy a könyv tele lesz túlélési praktikákkal, mert erről szó sincsen. Az olvasó Bear Grylls-t kapja lecsupaszítva. Ez a fajta kitárulkozás számomra csupa pozitívummal bírt és végig hiteles tudott maradni, mivel olyan ember benyomását keltette, aki nem akar rejtegetni, vagy éppen felmagasztalni dolgokat, hanem egyszerűen vall a nehézségekről, kimerültségről, ami fizikai kínokba ment át, vagy éppen a családjáról, bár megjegyzem ez utóbbit azért nagyon óvatosan részletezte, gondolom nem ok nélkül, hiszen az ő magánélete is a kirakatba került miután szép számmal ért el sikereket. 

Ami számomra még pozitívum, hogy a könyv fotókkal tarkított, melyek által talán még egy picit közvetlenebb képet kapunk Bear-ről. Személy szerint nagyon szeretem azokat az életrajzi köteteket, amiket fotókkal is illusztrálnak, valahogy könnyebben elképzelek egy-egy eseményt, vagy történést. Most sem volt ez másképpen. 

Azt is meg kell említenem, hogy a fickó igazi angol és a humora sem áll távol tőlük, amit én a magam részéről szintén nagyon szerettem. 

Összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott ez az önéletrajzi írás, jó tudni, hogy egy kemény ember is tud sírni. 

Végül:

1. Kedvet kaptam egy Everest túrához, a bakancslistámra került, olyan szépen leírta a csúcs meghódítását.  

2. Imádom Bear gyerekeinek a nevét: Jesse, Marmaduke, Huckleberry, hát nem szuper nevek?

3. A motiváció nagymesterétől tanulhattam kitartást és akaraterőt, engem meggyőzött!

Beatrix Potter gazdagon illusztrált mesekönyveit bármely korosztály számára jó szívvel tudom ajánlani. A legkisebbeket az egyszerű, rövid történetekkel lehet lekötni, amellett, hogy gyönyörű illusztrációkban gyönyörködhetnek, ezáltal akár tovább is gondolhatják a történtet. A kicsit nagyobbak, akik a betűk rejtelmeivel ismerkednek azért fogják szeretni ezeket a meséket, mert könnyen szerezhetnek vele sikerélményt és viszonylag hamar befejezhetnek egy-egy könyvet, ezzel ösztönözve önmagukat újabb olvasások felé.

Vegyük például Pecás Jeremiás kalandjait, amit legutóbb olvastam. Jelen esetben egy tényleg nagyon-nagyon egyszerű mesével találkozunk, ahol  egy béka, nevezetesen Pecás Jeremiás a főszereplő. Nem is igazán állítom, hogy Jeremiás nagy kalandokat élne át, hanem egyszerűen csak vendégül szeretné látni két barátját Teknős Ptolemaiosz és Johann Wolfgangot, a gőtét, ebből indul egy kis kaland, amin mi ugyan jót szórakozunk, de mindvégig az illusztrációkon tarjuk a szemünket, hiszen vonzzák a tekintetet, mint a mágnes. Nagyon hamar a mese végére értem, de kisfiammal az illusztrációk miatt többször is visszalapozgattunk, így egy tartalmas 1 órát töltöttünk egy mindössze 29 oldalas mesével. 

Franz ​​Eberhofert, a testestül-lelkestül bajor rendőrt fegyelmi okokból helyezték át a nyüzsgő nagyvárosból csendes kis szülőfalujába, az ugyancsak jellegzetesen bajor Niederkaltenkirchenbe. Élete itt néha túlságosan is nyugodt mederben folydogál, esti járőrözései általában Wolfi kocsmájának pultjánál érnek véget, napközben pedig kedvenc tartózkodási helye süket nagymamájának konyhája, ahol ínycsiklandó ételeket ehet reggeltől estig. Apja, a kiöregedett 68-as lázadó közben vadkendert termeszt a hátsó kertben és folyamatosan Beatlest hallgat, amivel kishíján az őrületbe kergeti a kemény rockot előnyben részesítő fiát. A békés hétköznapokba azonban időnként zavaró események tolakodnak be. Itt van mindjárt a Neuhofer család, amelynek tagjai a legkülönösebb módokat választják az elhalálozásra. Annyira különös módokat, hogy Franz nyomozói szimata feléled és elhatározza, hogy utánanéz egy kicsit a morbid haláleseteknek. Ahogy egyre több gyanús körülményt fedez fel, az ügy is egyre érdekesebbé, ugyanakkor hátborzongatóbbá is válik… A jó krimik, a jó ételek és a jó humor kedvelőinek – Nagyi hamisítatlan bajor receptjeivel.

 

VÉLEMÉNYEM

Kezdjük a borítóval, ami szerintem hűen tükrözi a tartalmat, és külön kiemelném, hogy az eredeti borító került átvételre hazánkban is. Amikor a borítót először megláttam még nem  tudtam, hogy milyen jellegű könyvről van szó, de abban biztos voltam, hogy muszáj lesz elolvasnom, mert egy ilyen csendélet szerű kicsit retro hatású borító, az asztalra dobott bilinccsel mindenképpen érdekes tartalmat tartogathat. 

A regény egy sorozat első része, melyet követ a már magyarul is megjelent Gőzgombóc blues és még további 5 kötet, ami egyelőre kizárólag német nyelven elérhető. 

Olvasás közben rá kellett jönnöm, hogy a Télikrumpligombóc, egy korántsem átlagos krimi. Az író érezhetően nem a krimi vonalra helyezi a hangsúlyt, hanem a bohókás bajor rendőrre, Franz Eberhofer-re és az őt körülvevő kissé habókos családjára, valamint az átlagostól eléggé eltérő kisvárosi légkörre. 

Ahogy az olvasást elkezdtem egyből Mazur nagyi jutott eszembe, tudjátok a Szingli fejvadász sorozatból és a sok-sok kisvárosi krimi, amit az elmúlt időben olvastam és szerettem is.

A regényt Franz Eberhofer rendőr köré építik, általa ismerjük meg a közvetlen családját, a mamát, aki egy csúcs nénike. Imádtam, hogy képes mindenhol elaludni, de ennek ellenére erős kézzel tartja a gyeplőt és nem csak és kizárólag a családja vonatkozásában, olyan mindenki nagyija típus. Aztán ott van a füves cigit szívó, Beatles rajongó Eberhofer apuka, és Franz testvére, Leopold sem egy egyszerű eset. Mind-mind izgalmas karakter, akikben van még muníció, kíváncsi vagyok a későbbiekben ezt az írónőnek milyen módon sikerül kiaknáznia. A városka lakóit pedig még meg sem említettem, pedig ott is van fura figura bőven. 

Egy olyan  városka jelenik meg, ahol a szomszéd mindent előbb tud, mint ahogy megtörténne, aki kisvárosban él az pontosan tudja mit jelent mindez. Szegény Franzot néha már majdnem megsajnáltam, de aztán elvetettem ezt az ötletet, mert jól van ez így ahogy van, pont beleillik ebbe a fura környezetbe.

Ebbe a  miliőbe történnek meg a kissé érdektlen gyilkosságok, amire Franz rá is harap, de akadnak "ellendrukkerei" is bőven, mint a rendőrségi pszichológus, aki mindenáron be akarja bizonyítani, hogy Franz nem százas, de erre a tubákot szippantgató bíró is rádob egy lapáttal. 

 

Kiadja a Művelt Nép Kiadó.
Várható megjelenés: 2016. július 30.
Fordította: Balla Judit
Fordítás alapjául szolgáló mű: Rita Falk: Winterkartoffelknödel
ISBN: 978-615-561-787-4
Oldalszám: 300
Műfaja: krimi