Bear Grylls mindig is a legnagyobb kihívást jelentő kalandokat kereste! A Wight-szigeten nőtt fel, ahol az apja már kiskorában megtanította vitorlázni és hegyet mászni. Nem csoda hát, hogy Bear az iskolaévei alatt gyakran gyakran kilopózott éjjelente, hogy megmásszon egy-egy tornyot. Tizenévesen a hegymászásban és a küzdősportokban találta meg élete értelmét. Az ifjú kalandort ezek a szenvedélyei juttatták el a fenséges Himalájára és Japánba, ahol egy igazi nagymester edzőtáborában tanult karatézni. Hazatérve nagy fába vágta a fejszéjét: részt vett a Brit Különleges Erők hírhedten kemény felvételi vizsgáján, hogy bekerüljön a Különleges Légi Alakulat (Special Air Service, SAS) 21. ezredének tartalékos állományába, ahol a végsőkig próbára tették mind testi, mind szellemi tűrőképességét. Ezt követően Afrikában szörnyű ejtőernyős baleset érte: Bear gerince három helyen is eltört, és kérdéses volt, hogy valaha képes lesz-e újra járni. Ő azonban az orvosok várakozásaira rácáfolva, mindössze tizennyolc hónappal később megmászta az Everestet – huszonhárom évesen, a valaha volt egyik legfiatalabb hegymászóként, akinek ez sikerült. Ez azonban még csak a kezdetét jelentette hihetetlen kalandjainak… Bear Grylls, akit tévés kalandsorozatai és sikerkönyvei révén, illetve a Brit Cserkészszövetség főcserkészeként milliók ismernek és kedvelnek, olyan kalandokat élt át, amelyekre csak kevesen mernek vállalkozni. Most, első alkalommal, Bear elmeséli kalandos élete történetét. E lebilincselő, megható és üdítően szórakoztató kötet egyaránt kötelező olvasmány az adrenalin megszállottai és azok számára, akik a kalandokat inkább a fotel biztonságából kívánják átélni. A Bear Grylls kalandjait bemutató sorozat a világ egyik legnézettebb tévéműsora, amelyet a becslések szerint 180 ország 1,2 milliárd nézője követ figyelemmel. Bearnek, a Brit Különleges Erők egykori tagjának, akinek eddig tizenegy könyve jelent meg, a Brit Királyi Haditengerészet tiszteletbeli őrnagyi rangot adományozott. Ma is rendületlenül folytatja a világ legszélsőségesebb helyeinek felfedezését, és ezen expedíciók révén eddig több mint másfél millió fontot gyűjtött különböző gyermekjótékonysági szervezetek számára. Beart nemrég a világszerte huszonnyolcmillió tagot számláló Cserkészszövetség brit főcserkészévé választották; ilyen fiatalon még senki sem töltötte be ezt a posztot. Feleségével, Sharával, és három fiukkal, Jesse-vel, Marmaduke-kal és Huckleberryvel egy londoni lakóhajón, illetve a walesi partok közelében egy kis szigeten él.

Ez a pasi őrült a szó jobbik értelmében. Nem is tudom minek nevezzem katonának, cserékésznek, adrenalin függő sportembernek? A lényeg, hogy érdekes figurát testesít meg az extrém kihívások kedvelői között is. Nem tudom van-e olyan felnőtt, vagy éppen gyerek a földön, aki ne hallotta volna Bear Grylls nevét. A túlélés és Bear eggyé váltak sokak szemében.

Számos bevállalós sorozata fut akár a magyar nyelvű csatornákon is. Én is egy ilyen túlélős, menjünk ki a vadomba és ezt bárki túléli, ha követi az tanácsaimat műsorban találkoztam vele. Igazából remekül szórakoztam a műsoron, DE az biztos, hogy nekem ezt hiába mutogatta, mert 

1. Nem kerülök ilyen helyzetbe,(értsd: nem dobnak ki a vadonba, nem maradok egyedül a sivatagban, a jégmezők is távol állnak tőlem és vélhetően krokodilok sem fognak rám támadni egy elhagyott Ausztrál területen) mivel én csak egyszerű "unalmas" életet élek mindenféle extrém kihívás nélkül. 
2. Nem hajt az adrenalin őrültségek felé, hiszen családom van. 
3. A fizikai állóképességem sem vetekszik Bear képességeivel, ezért vélhetően esélyem sem lenne hasonló helyzetbe kerülni. 
4. Ha lezuhanna egy gép, amin ülök, valahogy még túl is élném, sőt éppen a dzsungel közepére esnék, hát akkor ciki van, mert vélhetően remek vacsora válna belőlem, vagy ott sikerülne éppen valamit kitalálni (ja, persze), de biztos nem az jutna eszembe, hogy Hé! Bear ezt csinálta a  tv-ben, akkor gyorsan kinyuvasztok egy kígyót a vérét beletöltöm a bőrébe és megiszom. Brrr..... 

Ennek ellenére szórakoztató ahogy siklik le a hegyoldalon, vagy éppen egy zubogón veti le magát, mert valljuk be, hogy amíg nem nekünk kell ezeket az extrém dolgokat véghez vinni, addig más kontójára könnyen vagyunk és a tv előtt ülve, mogyorót ropogtatva bólogatunk, vagy éppen szájtátva ülünk egy-egy ilyen akció előtt. 

Igazából Bear Grylls neve ma már igazi brand, de nem volt ez mindig így. Jómódú családba született, elit iskolákba járt, de, mint a könyv lényegét kiemelve egyedül magára számíthatott és külső segítség nélkül nőtte ki magát azzá, akit ma Bear Gryllsként ismerünk. Ő is számos nehézségen átment, sokszor életveszélyesen élt, de a kitartása és az életfelfogása átsegítette a nehézségeken és ezáltal leküzdötte az útjába álló akadályokat. Sosem adta fel még akkor sem, amikor eltört pár csigolyája, vagy, amikor az Everest tette próbára. Sokunk számára példaértékű ez a hozzáállás és e tekintetben tanulhatnánk tőle. 

Nagyon szerettem, ahogy a könyvből egy olyan mérhetetlen pozitív hozzáállás tükröződik, ami csak kivételes esetekben adatik meg egy embernek.  Olvasás közben úgy ivódik belénk olvasókba is akarva akaratlanul ez az életszemlélet, hogy együtt szenvedtünk, vagy éppen örültünk Bear-rel egy-egy sikere, vagy kudarca után és azt mondjuk magunknak, hogy na így kell ezt csinálni, mindig talpra kell állni jöjjön bármilyen nehézség. Szinte éreztem azt a verítéket, amivel megszenvedett a sikerért. 

Természetesen lehet őt beállítani szemfényvesztőként, - ő is ember és vannak hibái, amit az olvasó elé is tár nagyvonalúan -, de én úgy érzem, hogy le a kalappal előtte, mert igazán büszke lehet a pályájára. 

A könyv alapjában véve nagyon jól megírt, csak néha éreztem azt, hogy ide-oda ugrál, mert mindenből túl sokat szeretne nyújtani. A legtöbb helyzetben azonban lenyűgözött ez a páratlan életút, ami még ki tudja hová fog kiteljesedni. Nagyon olvasmányosra és kalandosra sikerült életrajz és ez igen ritka a hasonló írások között is. 

Igazából a fordítás is tetszett, jól megragadta a lényeget, csak néha voltak benne apró hibák, ami talán abból adódott, hogy nem katonai szakértő fordította a könyvet, igaz én sem vagyok az, de az, hogy a Különleges Légiszolgálati Ezred barettjét svájcisapkának titulálta a fordító na az megmosolyogtatott kicsit, egyből Szandi és a jódli jutott az eszembe. 

Attól pedig nem kell tartani, hogy a könyv tele lesz túlélési praktikákkal, mert erről szó sincsen. Az olvasó Bear Grylls-t kapja lecsupaszítva. Ez a fajta kitárulkozás számomra csupa pozitívummal bírt és végig hiteles tudott maradni, mivel olyan ember benyomását keltette, aki nem akar rejtegetni, vagy éppen felmagasztalni dolgokat, hanem egyszerűen vall a nehézségekről, kimerültségről, ami fizikai kínokba ment át, vagy éppen a családjáról, bár megjegyzem ez utóbbit azért nagyon óvatosan részletezte, gondolom nem ok nélkül, hiszen az ő magánélete is a kirakatba került miután szép számmal ért el sikereket. 

Ami számomra még pozitívum, hogy a könyv fotókkal tarkított, melyek által talán még egy picit közvetlenebb képet kapunk Bear-ről. Személy szerint nagyon szeretem azokat az életrajzi köteteket, amiket fotókkal is illusztrálnak, valahogy könnyebben elképzelek egy-egy eseményt, vagy történést. Most sem volt ez másképpen. 

Azt is meg kell említenem, hogy a fickó igazi angol és a humora sem áll távol tőlük, amit én a magam részéről szintén nagyon szerettem. 

Összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott ez az önéletrajzi írás, jó tudni, hogy egy kemény ember is tud sírni. 

Végül:

1. Kedvet kaptam egy Everest túrához, a bakancslistámra került, olyan szépen leírta a csúcs meghódítását.  

2. Imádom Bear gyerekeinek a nevét: Jesse, Marmaduke, Huckleberry, hát nem szuper nevek?

3. A motiváció nagymesterétől tanulhattam kitartást és akaraterőt, engem meggyőzött!